1 És lõn a hetedik esztendõben, az ötödik hónap tizedikén: jövének férfiak Izráel vénei közül megkérdezni az Urat, és leülének elõttem.
2 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
3 Embernek fia! beszélj Izráel véneivel, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nemde engem megkérdezni jöttetek-é? Élek én, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem, ezt mondja az Úr Isten.
4 Ítélni akarod õket, ítélni akarsz, embernek fia? add tudtokra atyáik útálatosságait!
5 És mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Azon a napon, melyen elválasztám Izráelt, és fölemelém kezemet a Jákób háza magvának, és megismertetém magamat velök Égyiptom földjén, és kezemet fölemelém nékik, mondván: Én vagyok az Úr, a ti Istentek!
6 Azon a napon felemeltem kezemet nékik, hogy kihozzam õket Égyiptom földjérõl a földre, a melyet kinéztem vala nékik, a mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;
7 És mondék nékik: Kiki az õ szemei útálatosságait elvesse, és Égyiptom bálványaival meg ne fertéztessétek magatokat; én vagyok az Úr, a ti Istentek!
8 De pártot ütének ellenem, s nem akarának hallgatni reám. Senki az õ szeme útálatosságait el nem veté és Égyiptom bálványait el nem hagyá. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok Égyiptom földjének közepette.
9 De cselekedtem az én nevemért, hogy ez meg ne gyaláztassék a pogányok szemei elõtt, a kik közt õk valának, a kiknek szemei elõtt megismertettem magamat velök, hogy kihozom õket Égyiptom földjérõl.
10 És kihozám õket Égyiptom földjérõl, s vivém õket a pusztába.
11 És adám nékik parancsolatimat, és törvényeimet kijelentém nékik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.
12 És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és õ közöttök; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök.
13 De pártot üte ellenem Izráel háza a pusztában, az én parancsolatimban nem jártak és törvényeimet megveték, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; és az én szombataimat megfertéztették felette igen. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok a pusztában, hogy elveszessem õket.
14 De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok szemei elõtt, a kiknek szeme láttára kihoztam vala õket.
15 És föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy be nem viszem õket a földre, melyet adtam nékik, mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;
16 Mivelhogy törvényeimet megvetették és parancsolataimban nem jártak, és szombataimat megfertéztették, mert bálványaik után járt vala szívök:
17 Mindazáltal kedvezett szemem nékik, hogy el ne veszessem õket, és nem vetettem nékik véget a pusztában.
18 És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az õ törvényeiket meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertéztessétek.
19 Én vagyok a ti Uratok, Istentek: az én parancsolatimban járjatok, az én törvényimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek.
20 És az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
21 De pártot ütének a fiak ellenem, parancsolataimban nem jártak, s törvényeimet meg nem tartották, hogy azokat cselekedjék, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombataimat megfertéztették; mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok a pusztában.
22 De visszavontam kezemet, s cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok elõtt, a kiknek szeme láttára kihoztam õket.
23 Föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy elszélesztem õket a pogányok közé, és szétszórom õket a tartományokba;
24 Mivelhogy törvényeimet nem cselekedték, s parancsolataimat megvetették, és szombataimat megfertéztették, s atyáik bálványai után voltak szemeik.
25 És én is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek.
26 S megfertéztetém õket ajándékaikkal, mikor [tûzön ]vittek át minden elsõszülöttet, hogy elpusztítsam õket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
27 Azért szólj az Izráel házának, embernek fia, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Még ebben is gyalázattal illettek engem a ti atyáitok, hogy hûtlenül elszakadának tõlem:
28 Mikor bevittem õket a földre, a melyért fölemeltem kezemet, hogy azt nékik adom, megtekintének minden magas halmot és minden sûrû ágú fát, és ott áldozzák vala az õ áldozatjaikat, és ott adják vala haragra ingerlõ ajándékaikat; és oda teszik vala kedvelt illatjokat, és oda öntik vala italáldozataikat.
29 És mondék nékik: Micsoda e magaslat, a hova ti gyülekeztek? És nevezik nevét magaslatnak mind e mai napig.
30 Ennekokáért mondjad Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Nemde a ti atyáitok módjára fertéztetitek-é meg magatokat, és az õ útálatosságaik szerint paráználkodtok-é?
31 És ajándékaitok vitelével, mikor átviszitek fiaitokat a tûzön, fertéztetitek meg magatokat minden bálványaitok elõtt mind e mai napig, és én engedjem, hogy megkérdezzetek engem, Izráel háza? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem!
32 És a mi lelketekben támadt, semmiképpen sem lesz meg, hogy azt mondjátok: Leszünk olyanok, mint a pogányok, mint a tartományok nemzetségei, szolgálván fának és kõnek.
33 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy erõs kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással uralkodom rajtatok.
34 És kiviszlek titeket a népek közül, és egybegyûjtelek titeket a tartományokból, melyekbe elszéledtetek, erõs kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással;
35 És vezetlek titeket a népek pusztájára, hol szemtõl-szembe törvénykezem veletek.
36 A mint törvénykeztem a ti atyáitokkal Égyiptom földének pusztájában; úgy törvénykezem veletek, ezt mondja az Úr Isten.
37 És átviszlek titeket a vesszõ alatt, és hozlak titeket a frigynek kötelébe.
38 És kitisztítom közületek a pártosokat, és az ellenem támadókat, és a földrõl, melyen jövevények voltak, kihozom õket, de Izráel földjére nem fognak bemenni, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
39 Ti pedig, Izráel háza, azt mondja az Úr Isten, mindenitek járjon az õ bálványai után és szolgáljon azoknak; de azután bizony, hallgatni fogtok rám, és az én szent nevemet többé meg nem fertéztetitek ajándékitokkal és bálványaitokkal.
40 Mert az én szent hegyemen, Izráelnek magas hegyén, ezt mondja az Úr Isten, ott fog szolgálni nékem Izráel egész háza együtt azon a földön; ott kedvelem õket, ott kivánom meg a ti áldozataitokat és ajándékitoknak elsõ zsengéjét mindenben, mit nékem szenteltek.
41 Kedves illatban kedvellek titeket, mikor kihozlak titeket a népek közül és egybegyûjtelek titeket a tartományokból, melyeken elszéledtetek, és megszenteltetem ti bennetek a pogányok szemei elõtt.
42 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor beviszlek titeket Izráel földjére, arra a földre, melyért fölemeltem kezemet, hogy adom azt a ti atyáitoknak.
43 És ott megemlékeztek útaitokról, s minden cselekedeteitekrõl, melyekkel magatokat megfertéztettétek, s megútáljátok ti magatokat minden gonoszságtokért, melyeket cselekedtetek.
44 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor cselekszem veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz útaitok és romlott cselekedeteitek szerint, oh Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten!
45 És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
46 Embernek fia! fordítsd orczádat délre, és szólj dél felé és prófétálj a déli mezõ erdeje ellen!
47 És mondjad a dél erdejének: Halld meg az Úr beszédét, így szól az Úr Isten: Ímé, én tüzet gyújtok benned, hogy megemészszen te benned minden zöldelõ és minden aszú fát. Meg nem aluszik a lángoló láng, és megég a miatt minden orcza déltõl északig.
48 És meglátja minden test, hogy én, az Úr gyújtottam meg azt, [mert] meg nem aluszik.
49 És mondék: Ah, ah, Uram Isten! ezek azt mondják nékem: Hát nem példabeszédekben beszél ez?
1 第七年五月十日， 有几个以色列的长老来求问耶和华， 他们坐在我的面前。
2 耶和华的话临到我说：
3 "人子啊！ 你要告诉以色列的长老， 对他们说： ‘主耶和华这样说： 你们来求问我吗？我指着我的永生起誓， 我必不让你们求问我。这是主耶和华的宣告。’
4 人子啊， 你要审问他们吗？要审问他们吗？你要使他们知道他们列祖那些可憎的事，
5 对他们说： ‘主耶和华这样说： 在我拣选以色列的日子， 我向雅各家的后裔举手起誓， 又在埃及地向他们显现。我向他们举手起誓说： 我是耶和华你们的 神。
6 那日， 我向他们举手起誓， 要把他们从埃及地领出来， 到我为他们所选定的流奶与蜜之地， 就是万邦中最荣美的地。
7 我对他们说： 你们各人要拋弃你们眼中那些可憎的像， 不可因埃及的偶像玷污自己： 我是耶和华你们的 神。
8 但是他们背叛了我， 不肯听从我； 他们各人没有拋弃他们眼中那些可憎的像， 没有离弃埃及的偶像。"’那时我说， 我要把我的烈怒倾倒在他们身上， 在埃及地向他们完全发尽我的怒气。
9 然而我为了我名的缘故没有这样作， 免得我的名在他们寄居的列国的人眼中被亵渎， 我把他们从埃及地领出来， 在列国的人眼前向他们显现。
10 "‘这样我把他们从埃及地领了出来， 带到旷野。
11 我把我的律例赐给他们， 把我的典章指示他们； 人如果遵行， 就必因此活着。
12 我又把我的安息日赐给他们， 作我与他们之间的凭据， 使他们知道我是使他们分别为圣的耶和华。
13 可是以色列家在旷野背叛了我， 没有遵行我的律例， 弃绝了我的典章（人如果遵行这些， 就必因此活着）， 大大亵渎了我的安息日， 那时我说我要把我的烈怒倒在他们身上， 在旷野把他们灭绝。
14 然而我为了我名的缘故没有这样作， 免得我的名在列国的人眼中被亵渎； 我曾在他们眼前把以色列人领出来。
15 我在旷野也曾经向他们举手起誓， 必不领他们到我赐给他们的流奶与蜜之地， 就是万邦中最荣美的地。
16 因为他们弃绝了我的典章， 没有遵行我的律例， 亵渎了我的安息日； 他们的心随从自己的偶像。
17 虽然这样， 我的眼还是顾惜他们， 不毁灭他们； 我没有在旷野把他们灭绝。
18 "‘我在旷野对他们的儿女说： 不要遵行你们祖先的律例， 不要谨守他们的典章， 也不要因他们的偶像玷污自己。
19 我是耶和华你们的 神； 你们要遵行我的律例， 谨守我的典章， 把它们实行出来。
20 你们要把我的安息日分别为圣， 作我与你们之间的凭据， 使你们知道我是耶和华你们的 神。
21 可是他们的儿女背叛了我， 没有遵行我的律例， 也没有谨守实行我的典章（人如果遵行这些律例典章， 就必因此活着）， 亵渎了我的安息日； 那时我说我要把我的烈怒倒在他们身上， 在旷野向他们发尽我的怒气。
22 然而我为了我名的缘故缩手， 没有这样作， 免得我名在列国的人眼中被亵渎； 我曾在他们眼前把以色列人领出来。
23 我在旷野也曾经向他们举手起誓， 要把他们分散在列国， 四散在万邦；
24 因为他们没有遵守我的典章， 弃绝了我的律例， 亵渎了我的安息日， 他们的眼目注视着他们祖先的偶像。
25 因此， 我也把不好的律例和不能借以存活的典章赐给他们；
26 他们使所有头生的都经火作供物， 所以我让他们玷污自己， 好叫他们惊惶， 知道我是耶和华。’
27 "因此， 人子啊！ 你要告诉以色列家， 对他们说： ‘主耶和华这样说： 你们的列祖在对我不忠的这事上亵渎了我。
28 我领他们到了我曾经举手起誓要赐给他们的那地， 他们看见各高山和茂盛的树林， 就在那里献祭， 在那里奉上惹我发怒的供物， 也在那里献上馨香的祭， 并且在那里浇上他们的奠祭。’
29 我问他们： ‘你们所去的那高处是什么地方？’于是那高处的名字叫巴麻， 直到今日。
30 因此， 你要对以色列家说： ‘主耶和华这样说： 你们还照着你们祖先所行的玷污自己吗？仍随着他们可憎的偶像行邪淫吗？
31 你们奉上供物， 使你们的儿子经火， 用你们的一切偶像玷污自己， 直到今日。以色列家啊， 我怎能让你们向我求问呢？主耶和华说： 我指着我的永生起誓： 我决不让你们向我求问。这是主耶和华的宣告。
32 你们说： 我们要像列国的人， 像列邦的各族一样去事奉木头和石头。你们心里所起的这意念， 必不能成就。
33 "‘我指着我的永生起誓： 我必用大能的手， 伸出来的膀臂， 以及倒出来的烈怒， 统治你们。这是主耶和华的宣告。
34 我必用大能的手， 伸出来的膀臂， 以及倒出来的烈怒， 把你们从万族中领出来， 从你们所分散到的列邦招聚你们。
35 我要把你们带到万族的旷野， 在那里当面审判你们。
36 我怎样在埃及地的旷野审判你们的祖先， 也必怎样审判你们。这是主耶和华的宣告。
37 我必使你们从牧人的杖下经过， 使你们进入盟约的约束。
38 我必从你们中间除净那些背叛和得罪我的人， 我虽把他们从寄居之地领出来， 可是他们不得进入以色列地； 这样， 你们就知道我是耶和华。
39 以色列家啊， 至于你们， 主耶和华这样说： 你们各人去事奉自己的偶像吧！ 只是将来你们必要听从我， 不可再以你们的供物和偶像亵渎我的圣名。
40 在我的圣山， 就是在以色列的高山， 以色列全家所有的人都要在那地事奉我； 我要在那里悦纳他们； 在那里向你们要举祭和初熟的土产， 以及一切圣物。这是主耶和华的宣告。
41 我从万族中把你们领出来， 从你们所分散到的列邦召集你们的时候， 我必悦纳你们， 好像悦纳馨香的祭一样。我要在列国的人眼前， 在你们中间显为圣。
42 我领你们进入以色列地， 就是进入我曾经举手起誓要赐给你们祖先的地以后， 你们就知道我是耶和华。
43 在那里你们要想起你们玷污自己的所作所为， 又要为了自己所行的一切恶事而厌恶自己。
44 以色列家啊！ 为了我名的缘故， 我没有照着你们的恶行和败坏的行为待你们， 这样， 你们就知道我是耶和华。这是主耶和华的宣告。’"
45 耶和华的话临到我说：
46 "人子啊！ 你要面向南方， 向南面发言， 说预言攻击南地田野的树林，
47 对南地的树林说： ‘你要听耶和华的话， 主耶和华这样说： 看哪！ 我要在你中间点起火来， 吞灭你中间所有青绿和枯干的树； 猛烈的火焰必不熄灭； 从南到北遍地都要烧焦。
48 所有的人都必看见是我耶和华使这火燃起来； 这火必不熄灭。’"
49 于是我说： "啊， 主耶和华啊！ 人都指着我说： ‘这人不是在说比喻吗？’"（本章第45-49节在《马索拉抄本》为21:1-5）