1 És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
2 Embernek fia! fordítsd arczodat Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen és prófétálj Izráel földje ellen!
3 És mondjad Izráel földjének: Így szól az Úr: Ímé, én reád [megyek,] és kivonszom kardomat hüvelyébõl, és kivágok belõled igazat és gonoszt.
4 Azért, hogy kivágjak belõled igazat és gonoszt, azért megyen ki kardom hüvelyébõl minden test ellen délrõl északig.
5 És megérti minden test, hogy én, az Úr vontam ki kardomat hüvelyébõl, [mert belé] többé vissza nem tér.
6 És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserûséggel nyögj szemök láttára.
7 És lészen, mikor mondják néked: Miért nyögsz te? ezt mondjad: A hírért, mert beteljesedett: és elolvad minden szív és elerõtlenedik minden kéz és elcsügged minden lélek és minden térd elolvad mint a víz. Ímé beteljesedett és meglett, ezt mondja az Úr Isten.
8 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
9 Embernek fia! prófétálj és mondjad: Ezt mondta az Úr: Mondjad: fegyver, fegyver! megélesített és meg is fényesített!
10 Hogy öldököljön, megélesíttetett, hogy legyen villámlása, megfényesíttetett. Avagy örüljünk-é? Fiam [e] veszszeje megvet minden fát!
11 És adta azt megfényesítésre, hogy marokba fogják; megélesíttetett az a kard s megfényesíttetett, hogy adják a megölõnek kezébe.
12 Kiálts és jajgass, embernek fia! mert ez az én népemen lészen és Izráel minden fejedelmin: e kardra jutnak népemmel együtt, ezokért üss czombodra.
13 Már megpróbáltatott. De hát ha a vesszõ maga is vonakodnék? Nem úgy lészen, ezt mondja az Úr Isten!
14 Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kettõs lesz a kard, most harmadszor; öldöklõ kard az, a nagy öldöklõ kard körüljárja õket.
15 Hogy elolvadjon a szív és sokan elhulljanak: minden kapujokban rájok vetem a kard villámlását, hisz villámlásra készült, öldöklésre kifényesíttetett!
16 Szedd össze magadat; tarts jobbra, tarts elõre, tarts balra, a merre éled irányozva van.
17 Én is összecsapom tenyeremet, és megnyugotom haragomat. Én, az Úr szólottam.
18 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
19 És te, embernek fia, csinálj magadnak két útat, a melyen jõjjön a babiloni király kardja; egy földrõl jõjjön ki mind a kettõ; s egy kezet véss föl, a városba vezetõ út fejénél vésd föl.
20 Útat csinálj, hogy jõjjön a kard az Ammon fiainak Rabbájára, aztán Júdára, a körülkerített Jeruzsálemre.
21 Mert megáll a babiloni király az útak kezdetén, a két út fejénél, hogy jövendõt láttasson; megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a májat.
22 Jobbjába adta a jövendölés Jeruzsálemet, hogy állasson faltörõ kosokat, hogy nyissa száját ordításra, hogy üssön zajt trombitával, hogy állasson faltörõ kosokat a kapuk ellen, hogy töltsön sánczot, építsen tornyot.
23 De ez nékik hamis jövendölésnek látszik: szent esküik vannak nékik [Istentõl;] ám Õ emlékezetbe hozza vétköket, hogy megfogassanak.
24 Ezokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy emlékezetbe hozzátok vétketeket, midõn nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, hogy megláttassanak bûneitek minden cselekedeteitekben; mivelhogy eszembe juttok, kézzel megfogattok.
25 És te elvetemedett, te gonosztevõ, Izráel fejedelme, a kinek napja eljött az utolsó vétek idején:
26 Így szól az Úr Isten: El a süveggel, le a koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas, és a magas alacsony!
27 Rommá, rommá, rommá teszem azt; ez sem lesz állandó, míg el nem jõ az, a kié az uralkodás, és néki adom azt!
28 És te, embernek fia, prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten Ammon fiairól és gyalázkodásukról, és mondjad: Fegyver, fegyver, öldöklésre kivont, megfényesíttetett, hogy ragyogjon, azért, hogy villámljék;
29 De mivel felõled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek, hogy odatesznek téged a megölt gonoszok nyakára, a kiknek napjok eljött az utolsó vétek idején:
30 Tedd vissza hüvelyébe azt; a helyen, melyen teremtettél, származásod földjén ítéllek meg téged.
31 És kiontom reád haragomat, búsulásom tüzét fúvom reád, és adlak goromba férfiak kezébe, kik mesterek, [téged] elveszteni.
32 A tûz eledele leszel; véredet benyeli a föld; emlékezetbe nem jösz többé, mert én, az Úr szóltam.
1 耶和华的话临到我说： （本节在《马索拉抄本》为21:6）
2 "人子啊！ 你要面向耶路撒冷， 向圣所发言， 说预言攻击以色列地，
3 你要对以色列地说： ‘耶和华这样说： 看哪！ 我要攻击你； 我要拔刀出鞘， 把义人和恶人都从你那里剪除。
4 我既然要把义人和恶人都从你那里剪除， 所以我的刀必要出鞘， 从南到北攻击所有的人；
5 所有的人就知道我耶和华已经拔刀出鞘， 刀必不再入鞘了。’
6 人子啊！ 至于你， 你要叹息， 在他们眼前弯着腰， 苦苦叹息。
7 他们如果问你： ‘你为什么叹息呢？’你就要回答： ‘是因为那将要来到的消息； 人人都必心慌意乱， 手都发软， 精神衰颓， 他们的膝都像水一般的柔弱。看哪！ 它要来到了。这事一定要成就。这是主耶和华的宣告。’"
8 耶和华的话临到我说：
9 "人子啊！ 你要预言， 说： ‘主耶和华这样说： 有一把刀， 有一把磨利了的刀， 是擦亮了的刀；
10 磨利， 是为要大行杀戮， 擦亮， 是为要闪烁发光！ 我们怎能快乐呢？我的儿子藐视管教的杖和一切劝告（"劝告"原文作"木头"）。
11 这刀已经交给人擦亮， 可以握在手中使用； 这刀已经磨利擦亮了， 可以交在行杀戮的人手中。’
12 人子啊！ 你要呼喊、哀号。因为这刀要临到我的子民， 以及以色列所有的领袖； 他们与我的子民都要交在刀下； 所以你要拍腿悲叹，
13 因为考验必要来到， 你为什么要藐视那管教的杖呢？这事必不得成功。这是主耶和华的宣告。
14 "人子啊！ 至于你， 你要拍手说预言， 要接二连三地使用这杀人的刀， 就是导致极大死伤的刀， 把它们围困，
15 好使他们心慌意乱， 多人跌倒， 我在他们所有的城门那里布下了杀戮（"杀戮"原文意思不详， 这译法参古译本）的人； 啊！ 这刀做得闪烁发光， 磨得尖利， 可以杀戮。
16 刀啊， 向右边斩吧！ 向左边刺吧！ 无论你面向哪一方， 就向哪一方杀戮吧！
17 我也要拍手， 并且要使我的烈怒止息； 这是我耶和华说的。"
18 耶和华的话又临到我说：
19 "人子啊！ 至于你， 你要定出两条路， 给巴比伦王的刀前来； 这两条路都从同一个地方出来； 你要在通往城去的路口上做一个路标。
20 你要定出一条路， 使刀临到亚扪的拉巴， 又要定出另一条路， 使刀临到犹大， 攻击坚固城耶路撒冷。
21 因为巴比伦王站在分叉路口， 在两条路口上占卜、摇签、求问神像， 察看动物的肝。
22 他右手中拿着耶路撒冷的签， 要在那里架起攻城锤， 下令屠杀， 扬声吶喊； 架起攻城锤， 攻打城门； 筑起土垒， 建造围城的高墙。
23 在那些曾经向巴比伦起誓效忠的犹大人看来， 这是虚假的占卜， 但巴比伦王要使他们想起自己的罪孽， 把他们掳去。
24 因此， 主耶和华这样说： ‘你们的过犯显露， 你们的罪在你们的一切行为上给人看见； 以致你们的罪孽被想起。你们既被想起， 就要被人用手掳去。
25 你这该死、邪恶的以色列王啊！ 你的日子到了， 最后惩罚的时刻到了。’
26 主耶和华这样说： ‘你当除去头巾， 脱下冠冕！ 现在情形不同了， 卑微的要升高， 位高的要降卑！
27 倾覆， 倾覆， 我要倾覆这国， 这国不再存在， 直等到那统治的人来到， 我就把国赐给他。’
28 "人子啊！ 你要说预言： 论到亚扪人和他们的侮辱， 主耶和华这样说： ‘你要说： 有一把刀， 有一把刀拔出来， 是为要杀戮； 擦亮， 是为要毁灭， 为要闪烁发光。
29 人为你所见的异象是虚假的， 为你所占的卜是虚谎的， 使你倒在该死的恶人的颈项上； 他们受惩罚的日子到了， 最后惩罚的时刻到了。
30 收刀入鞘吧！ 我必在你被造之地， 根源之处， 审判你。
31 我必把我的忿怒倒在你身上， 把我的怒火喷在你身上， 又把你交在那些惯于毁灭的野蛮人手中。
32 你必当作燃料被火焚烧； 你的血要流在你的国中； 你必不再被记念， 因为这是我耶和华说的。’"