1 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.

2 És látá, hogy ímé egy kút van a mezõben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kõ vala:

3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverõdik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára.

4 És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.

5 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.

6 Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az õ leánya Rákhel ímhol jõ a juhokkal.

7 És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.

8 Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verõdik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.

9 Még beszélget vala velõk, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala.

10 S lõn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az õ anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait.

11 És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.

12 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy õ az õ atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az õ atyjának.

13 És lõn mikor Lábán Jákóbnak, az õ húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá õt, és bevivé az õ házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.

14 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,

15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?

16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.

17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetû és szép tekintetû vala.

18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.

19 És monda Lábán: Jobb néked adnom õt, hogysem másnak adjam õt, maradj én nálam.

20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala õt.

21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én idõm kitelt, hadd menjek be hozzá.

22 És begyûjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.

23 Estve pedig vevé az õ leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne õ hozzá.

24 És Lábán az õ szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az õ leányának Leának.

25 És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?

26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik elõtt.

27 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.

28 Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az õ leányát feleségûl.

29 És adá Lábán az õ leányának Rákhelnek, az õ szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.

30 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála õ nála még más hét esztendeig.

31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.

32 Fogada azért Lea az õ méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.

33 Azután ismét teherbe esék és szûle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.

34 És megint teherbe esék és szûle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szûltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.

35 És ismét teherbe esék, és fiat szûle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék a szûléstõl.

1 雅各继续前行， 到了东方人的地方。

2 他看见田间有一口井； 有三群羊躺卧在井旁， 因为人都是用那井里的水给羊群喝； 井口上有一块大石头。

3 当所有羊群都到齐了， 牧人就把井口的石头辊开， 取水给羊群喝， 然后把石头放回井口原处。

4 雅各问这些牧人： "弟兄们， 你们是哪里来的？"他们回答： "我们是从哈兰来的。"

5 他问他们： "你们认识拿鹤的孙子拉班吗？"他们回答： "我们认识。"

6 雅各又问他们： "他平安吗？"他们回答： "平安。你看， 他的女儿拉结领着羊群来了。"

7 雅各说： "现在太阳还高， 不是牲畜聚集的时候； 你们取水给羊群喝， 再去牧放吧。"

8 他们回答： "我们不能这样作， 必须等到所有的羊群都到齐了， 有人把井口的石头辊开， 我们才可以取水给羊群喝。"

9 雅各还跟他们说话的时候， 拉结领着她父亲的羊群来了。拉结原来是个牧羊女。

10 雅各看见了舅父拉班的女儿拉结， 和舅父拉班的羊群， 就上前来， 把井口的石头辊开， 取水给舅父拉班的羊群喝。

11 雅各和拉结亲嘴， 就放声大哭。

12 雅各告诉拉结， 自己是她父亲的外甥， 是利百加的儿子。拉结就跑去告诉她的父亲。

13 拉班听见了关于外甥雅各的消息， 就跑去迎接他， 拥抱他， 和他亲嘴， 带他到自己的家里。雅各就把一切经过都告诉拉班。

14 拉班对雅各说： "你实在是我的骨肉。"雅各就与拉班同住了一个月。

15 拉班对雅各说： "你因为是我的外甥， 就要白白地服事我吗？告诉我， 你要什么报酬？"

16 拉班有两个女儿； 大的名叫利亚， 小的名叫拉结。

17 利亚的眼睛虽然可爱， 拉结却生得身材美丽， 样貌娟秀。

18 雅各爱拉结， 所以对拉班说： "我愿为你的小女儿拉结服事你七年。"

19 拉班说： "我把她给你， 比给别人更好， 你就与我同住吧。"

20 于是， 雅各为拉结服事了拉班七年； 他就看这七年好像几天一样， 因为他爱拉结。

21 雅各对拉班说： "期限到了， 请把我的妻子给我， 好让我与她亲近。"

22 拉班就摆设筵席， 邀请了那地方所有的人。

23 到了晚上， 拉班把自己的女儿利亚带来给雅各， 雅各就与她亲近。

24 拉班又把自己的婢女悉帕给了女儿利亚作婢女。

25 到了早晨， 雅各才看出原来是利亚， 就对拉班说： "你向我作的是什么事呢？我服事你， 不是为了拉结的缘故吗？你为什么欺骗我呢？"

26 拉班回答： "大女儿还没有出嫁， 就先把小女儿嫁出去， 我们这地方是没有这规矩的。

27 你与大女儿七天的庆典过了以后， 我们也把小女儿给你， 只是你要再服事我七年。"

28 于是雅各这样作了。他与利亚七天的庆典过了以后， 拉班就把自己的女儿拉结给雅各为妻。

29 拉班又把自己的婢女辟拉给了女儿拉结作婢女。

30 雅各也与拉结亲近， 并且爱拉结胜过爱利亚； 于是他再服事了拉班七年。

31 耶和华见利亚失宠， 就使她生育， 拉结却不生育。

32 利亚怀孕， 生了一个儿子， 就给他起名叫流本， 因为她说： "耶和华看见了我的苦情， 现在我的丈夫必爱我了。"

33 她又怀孕， 生了一个儿子， 就说： "耶和华因为听见我失宠， 所以又赐给我这个儿子。"于是给他起名叫西缅。

34 她又怀孕， 生了一个儿子， 就说： "这一次， 我的丈夫要依恋我了， 因为我已经给他生了三个儿子。"因此给孩子起名叫利未。

35 她又怀孕， 生了一个儿子， 就说： "这一次， 我要赞美耶和华了。"因此给孩子起名叫犹大。这样， 她才停止了生育。