1 És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.2 És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan õ hozzá mint annakelõtte.3 Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek.4 Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezõre az õ nyájához.5 És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelõtte; de az én atyám Istene velem volt.6 Ti pedig tudjátok, hogy teljes erõm szerint szolgáltam atyátokat.7 De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.8 Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.9 Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta.10 Mert lõn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.11 Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok.12 És õ monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekeszik vala.13 Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földrõl, és térj vissza szülõföldedre.14 És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?15 Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midõn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.16 Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, [azt] cselekedjed.17 Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre;18 És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az õ atyjához Izsákhoz Kanaán földére.19 Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.20 Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar.21 Megszökék tehát mindenestõl, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta.22 És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött;23 Maga mellé vévén az õ rokonait, hét napi járó földig ûzé õket; és eléré a Gileád hegyén.24 Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.25 Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén voná fel az õ rokonaival egybe.26 És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?27 Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedûszóval?28 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.29 Volna erõm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.30 Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?31 Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tõlem erõvel.32 A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen [az]. Atyánkfiai elõtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.33 Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába.34 Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájok ûle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg [azokat.]35 Akkor monda az õ atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek elõtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.36 Jákób pedig haragra gerjede s feddõdék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bûnöm, hogy üldözõbe vettél?37 Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közûl valót? add elõ itt az én rokonaim és a te rokonaid elõtt, hogy tegyenek ítéletet kettõnk között.38 Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.39 A mit a [vad] megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tõlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.40 Úgy voltam hogy nappal a hõség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtõl.41 Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad.42 Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, [de] megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett [téged] tegnap éjjel.43 Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az õ magzatjaiknak, a kiket szûltek?44 Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted.45 És võn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul.46 És monda Jákób az õ atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyûjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson.47 És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek.48 És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek.49 És Miczpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk.50 Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivûl több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted.51 És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kõ és ímé ez emlékoszlop, a melyet raktam én közöttem és te közötted,52 Bizonyság legyen e rakás kõ, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kõ mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kõ, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.53 Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az õ atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az õ atyjának Izsáknak félelmére.54 Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az õ rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.55 Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá õket. Azután elméne Lábán, és visszatére az õ helyére.

1 雅各听见拉班的众子谈论， 说： "雅各把我们父亲所有的都夺去了， 他这一切财物， 都是从我们父亲的财产那里得来的。" 2 雅各也注意到拉班的脸色， 对自己不像从前那样了。 3 那时， 耶和华对雅各说： "你要回到你列祖之地， 到你的亲族那里去， 我必与你同在。" 4 雅各就派人把拉结和利亚叫到田间的羊群那里去， 5 对她们说： "我注意到你们父亲的脸色， 对我不像从前那样了； 但是我父亲的 神与我同在。 6 我尽了我的力量来服事你们的父亲， 这是你们知道的； 7 你们的父亲却欺骗了我， 十次更改了我的工资； 但 神不容许他伤害我。 8 如果他说： ‘有斑点的算是你的工资’， 羊群所生的全部都有斑点； 如果他说： ‘有条纹的算是你的工资’， 羊群所生的全部有条纹。 9 这样， 神把你们父亲的牲畜夺来， 赐给我了。 10 有一次， 羊群交配的时候， 我在梦中举目观看， 看见爬在母羊身上的公山羊， 都是有条纹、有斑点和有花斑的。 11 神的使者在梦中对我说： ‘雅各。’我说： ‘我在这里。’ 12 他说： ‘你举目观看， 所有爬在母羊身上的公山羊， 都是有条纹、有斑点和有花斑的， 因为拉班向你所作的一切， 我都看见了。 13 我就是伯特利的 神， 你曾经在那里用油膏过石柱， 又在那里向我许过愿。现在你要起程， 离开这地， 回到你的亲族那里去吧。’" 14 拉结和利亚回答雅各， 说： "在我们父亲的家里， 我们还有可得的分和产业吗？ 15 他不是把我们看作外人吗？因为他把我们卖了， 吞没了我们的身价。 16 神从我们父亲夺回来的一切财物， 都是属于我们和我们的儿女的。现在 神吩咐你的一切， 你只管作吧。" 17 于是雅各起来， 叫他的儿女和妻子们都骑上骆驼。 18 又赶着他所有的牲畜， 带着他所得的一切财物， 就是他在巴旦．亚兰所得的一切牲畜， 要到迦南地， 他父亲以撒那里去。 19 当时拉班剪羊毛去了， 拉结就偷了他父亲的神像。 20 雅各瞒着亚兰人拉班， 没有告诉拉班他将要逃走。 21 于是， 雅各带着他所有的一切逃走了。他起程渡过了大河， 面对着基列山走去。 22 到了第三天， 有人告诉拉班说雅各逃走了。 23 拉班就带着自己的众兄弟追赶他， 追了七日的路程， 才在基列山把他们追上了。 24 当天晚上， 神在梦中来到亚兰人拉班那里， 对他说： "你要小心， 不可与雅各说什么。" 25 拉班追上了雅各。当时雅各已经在山上支搭了帐棚； 拉班和他的众兄弟， 也在基列山上支搭了帐棚。 26 拉班对雅各说： "你作的是什么事呢？你瞒着我， 把我的女儿们当作战俘一样带走了。 27 你为什么暗中逃走， 瞒着我不让我知道， 使我可以欢欢喜喜地唱歌、击鼓、弹琴给你送行呢？ 28 你又不让我与我的外孙和女儿亲嘴。你所作的太糊涂了！ 29 我本来有能力可以伤害你， 但昨天晚上， 你们父亲的 神对我说： ‘你要小心， 不可与雅各说什么。’ 30 现在你既然渴想你的父家， 一定要回去， 为什么又偷我的神像呢？" 31 雅各回答拉班， 说： "我逃走， 是因为我害怕， 我心里想： 恐怕你会把你的女儿们从我的手中抢走。 32 至于你的神像， 你在谁身上搜出来， 那人就不该活着； 你当着我们众兄弟面前查一查， 如果在我这里有什么东西是你的， 你只管拿去。"原来雅各不知拉结偷了神像。 33 拉班进了雅各的帐棚、利亚的帐棚和两个婢女的帐棚， 都没有搜出什么， 于是从利亚的帐棚出来， 进了拉结的帐棚。 34 拉结已经把神像放在骆驼的鞍下， 自己坐在上面。拉班搜遍了帐棚， 但没有搜出什么。 35 拉结对她父亲说： "求我主不要生气， 我不能在你面前起来， 因为我正有女人的经期。"这样， 拉班彻底搜查了， 也搜不出那神像来。 36 雅各就生气， 与拉班争吵起来。雅各责问拉班说： "我到底有什么过犯， 有什么罪恶， 你竟这样急速地追赶我呢？ 37 你已经搜遍了我所有的家具， 你有找到你家的东西没有？可以把它放在这里， 在你我的众兄弟面前， 让他们可以在你我中间判断一下。 38 这二十年来， 我与你在一起； 你的母绵羊和母山羊没掉过胎， 你羊群中的公羊， 我没有吃过。 39 被野兽撕裂的， 我没有给你带回来， 都是由我自己赔偿； 无论白天偷去的， 或是黑夜偷的， 你都要我负责。 40 我白天受尽炎热， 黑夜受尽寒霜， 不能入睡； 我经常是这样。 41 我这二十年在你的家里， 为你的两个女儿服事了你十四年； 为你的羊群服事了你六年； 你又十次改了我的工资。 42 如果不是我父亲的 神， 就是亚伯拉罕的 神， 以撒所敬畏的 神， 与我同在， 你现在必定打发我空手回去。但 神看见了我的苦情和我手中的辛劳， 所以他昨天晚上责备了你。" 43 拉班回答雅各， 说： "这些女儿是我的女儿； 这些孩子是我的孩子； 这些羊群也是我的羊群。其实你眼所见的一切都是我的。但我今日向我的女儿和她们所生的孩子， 能作什么呢？ 44 来吧， 现在我和你可以立约， 作为你我之间的证据。" 45 雅各就拿了一块石头， 立作石柱。 46 雅各又对自己的众兄弟说： "你们把石头堆聚起来。"他们就把石头拿来， 堆成了一堆。他们又在石堆旁边吃喝。 47 拉班称那石堆为伊迦尔．撒哈杜他， 雅各却称那石堆为迦累得。 48 拉班说： "今天这堆石头是你我之间的证据。"因此它名叫迦累得， 49 又名叫米斯巴， 因为拉班说： "我们彼此分离以后， 愿耶和华在你我中间鉴察。 50 你若苦待我的女儿， 或在我的女儿以外， 另娶妻子， 虽然没有人在我们中间作证， 但你要注意， 神就是你我之间的见证人。" 51 拉班又对雅各说： "你看这堆石头， 看我在你我之间所竖立的石柱。 52 这堆石头就是证据， 这石柱也是证据： 我决不越过这石堆到你那里去， 你也决不可越过这石堆和石柱， 到我这里来害我。 53 但愿亚伯拉罕的 神、拿鹤的 神， 就是他们父亲的 神， 在我们中间判断。"雅各就指着他父亲以撒所敬畏的 神起誓。 54 雅各又在山上献祭， 叫了自己的众兄弟来吃饭。他们吃了饭， 就在山上过夜。 55 拉班清早起来， 与他的外孙和女儿亲嘴， 给他们祝福。然后拉班离开那里， 回自己的地方去了。（本节在《马索拉抄本》为32:1）