1 Majd szóla az Úr nékem, mondván:
2 Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a [még] be nem vetett földön.
3 Szent volt Izráel az Úrnak, az õ termésének zsengéje; a kik emésztik vala õt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr.
4 Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.
5 Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tõlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?
6 Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket Égyiptom földérõl, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott?
7 És bevittelek titeket a bõség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertõztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek.
8 A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hûtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.
9 Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival [is!]
10 Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é [ott] ehhez hasonló?
11 Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az õ dicsõségét tehetetlenséggel!
12 Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr.
13 Mert kettõs gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élõ vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; [és] repedezett kútakat [ástak,] a melyek nem tartják a vizet.
14 Szolga-é Izráel, a vagy otthon szülött-é õ? Miért lett prédává?
15 Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok.
16 Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat.
17 Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton!
18 Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad?
19 A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.
20 Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.
21 Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szõlõvesszõt, mindenestõl hûséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szõlõtõnek fattyú hajtásává?
22 Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod elõttem, mondja az Úr Isten.
23 Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain.
24 Pusztához szokott nõstény vadszamár, a mely érzékiségének kívánságában levegõ után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.
25 Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtõl, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem [lehet]! mert idegeneket szeretek, és utánok járok.
26 A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: õ maga, az õ királyai, fejedelmei, papjai és prófétái,
27 A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kõnek pedig: Te szûltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!
28 De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod!
29 Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hûtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.
30 Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
31 Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32 Vajjon elfelejtkezik-é a lány az õ ékszereirõl; a menyasszony az õ nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33 Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34 Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem [azért, hogy] betörésen kaptad õket, hanem mindamazokért!
35 És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tõlem az õ haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
36 Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt.
37 Még ettõl is elszakadsz s kezeidet fejedre [kulcsolod,] mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.
1 耶和华的话临到我， 说：
2 "你去在耶路撒冷人的耳中呼叫， 说： ‘耶和华这样说： 你年轻时的恩爱， 新婚时的爱情， 你怎样在旷野、在未曾耕种之地跟从我， 我都记得。
3 那时， 以色列归耶和华为圣， 作他初熟的土产。吞吃她的， 都算为有罪， 灾祸必临到他们。’"这是耶和华的宣告。
4 雅各家啊！ 以色列家的各族啊！ 你们要听耶和华的话。
5 耶和华这样说： "你们列祖在我身上究竟发现了什么不义， 使他们远离我， 随从虚无的偶像， 自己也成了虚妄呢？
6 他们也不问： ‘那领我们从埃及地上来， 引导我们走过旷野， 走过荒漠有深坑之地、干旱死荫之地、无人经过、无人居住之地的耶和华在哪里呢？’
7 我领你们进入这肥美之地， 得吃其中的果子和美物； 可是你们一进来， 就玷污了我的地； 你们使我的产业成为可憎恶的。
8 众祭司都不问： ‘耶和华在哪里？’律法师不认识我， 官长悖逆我， 先知奉巴力的名说预言， 跟从那无益的偶像。
9 因此， 我要再跟你们争辩， 也要跟你们的子孙争辩。"这是耶和华的宣告。
10 "你们尽管过到基提海岛察看， 派人去基达仔细查考， 看看曾有这样的事没有。
11 有哪一国把自己的神换掉呢？其实那些并不是神。我的子民竟把他们的荣耀， 换了无益的偶像。
12 诸天哪！ 你们要因此震惊， 要大大战栗， 极其凄凉。"这是耶和华的宣告。
13 "因为我的子民作了两件恶事， 就是离弃了我这活水的泉源， 为自己凿了池子， 是破裂不能存水的池子。
14 "以色列岂是奴隶， 或是在家中生的奴仆呢？为什么竟成了掠物呢？
15 幼狮都向他咆哮， 大声吼叫， 使他的地荒凉， 城中破毁， 无人居住。
16 挪弗人和答比匿人也剃光了你的头顶。
17 你这不是自作自受吗？耶和华你的 神在路上引导你时， 你却离弃了他。
18 现在， 你为什么要到埃及去， 喝西曷的水呢？你为什么要到亚述去， 喝幼发拉底河的水呢？
19 你自己的罪恶要惩罚你， 你背道的事必责备你。你当知道， 也要明白， 离弃耶和华你的 神， 没有畏惧我的心， 是邪恶的， 是痛苦的。"这是主万军之耶和华的宣告。
20 "你从古时就折断了自己的轭， 解开了自己的绳索， 说： ‘我不事奉你了。’你在每个高冈上， 在每棵繁茂树下， 蹲伏行淫。
21 我栽你时原是上等的葡萄树， 是绝对纯种的； 你怎么在我面前变为坏枝子， 成了野葡萄呢？
22 你虽然用碱洗涤， 多加肥皂， 你罪孽的污渍仍留在我面前。"这是主耶和华的宣告。
23 "你怎么能说： ‘我没有玷污自己， 未曾跟从过巴力’呢？看看你在谷中的行径， 想想你所作过的！ 简直像快捷的小雌驼， 在路上乱闯；
24 又像惯在旷野的野驴， 欲心一起就喘气， 它春情发动， 谁能抑制它呢？寻找它的都不必费力， 在它的交配期间， 必能找到它。
25 不要使你的脚赤露， 你的喉咙干渴！ 你却说： ‘没用的！ 因为我爱外族人的神， 我要跟从他们！ ’
26 "贼被捉拿时怎样羞愧， 以色列家和他们的君王、领袖、祭司和先知， 也都怎样羞愧。
27 他们对木头说： ‘你是我爸爸’； 对石头说： ‘你是生我的’。他们以背向我， 不以脸向我； 然而遭遇患难时却说： ‘起来， 救救我们吧！ ’
28 你为自己所做的神在哪里？你遭遇患难时， 如果他们能救你， 就让他们起来吧！ 犹大啊！ 你的城有多少， 你的神也有多少！
29 你们为什么跟我争辩呢？你们都悖逆了我！ "这是耶和华的宣告。
30 "我责打你们的儿女也是没用， 因为他们不受管教。你们的刀剑， 像灭命的狮子吞噬你们的先知。
31 这世代的人哪！ 你们要注意耶和华的话： ‘对以色列人来说， 难道我是旷野， 或是黑暗的地方？我的子民为什么说： 我们自由了， 不再到你那里去了？
32 少女能忘记她的饰物吗？新妇能忘记她的华带吗？我的子民却忘记了我， 这些日子无法数算。
33 你多么通晓门路， 去寻求爱情！ 就连坏女人， 你也可以把门路指教她们。
34 在你衣襟上又发现无辜穷人的血， 并且你不是发现他们在挖窟窿时杀他们的。虽然这样，
35 你还说： 我是无辜的， 他的怒气必已离开我。看哪！ 我要审判你， 因为你曾说： 我没有犯罪！
36 你为什么要东奔西跑， 改变你的路向呢？你必因埃及蒙羞， 像你从前因亚述受辱一样。
37 你必双手抱头从埃及出来， 因为耶和华弃绝了你所倚靠的， 你靠他们必不能成功。’"