1 Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat elõlem és nem ingadozol;
2 És [így] esküszöl: Él az Úr! hûségben, egyenességben és igazságban: akkor õ benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.
3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!
4 Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek elõbõreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyúladjon az én haragom, mint a tûz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.
5 Adjátok hírül Júdában, és hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok, és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erõvel, és mondjátok: Gyûljetek össze és menjünk be az erõsített városokba!
6 Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felõl és nagy romlást!
7 Felkelt az oroszlán az õ tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyébõl, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek.
8 Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk!
9 Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a fõemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták elcsodálkoznak.
10 Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott.
11 Abban az idõben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél [jõ] a magas helyekrõl a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való!
12 Erõs szél jõ onnan reám [is;] azért hát ítéletet mondok ellenök.
13 Ímé! úgy jõ fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyûknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!
14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bûnös gondolataid?
15 Mert hírmondó szava hangzik Dán felõl, és Efraim hegyérõl vészhirdetõ.
16 Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Õrizõk jönnek messze földrõl, és kiáltoznak Júda városai ellen.
17 Mint a mezõnek õrizõi, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr.
18 A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserû, bizony egész a szívedig hatott!
19 Oh én belsõm, oh én belsõm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót!
20 Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt!
21 Meddig látok még [hadi] zászlót, [és] hallom a kürt szavát?
22 Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak õk, és nem értelmesek! Bölcsek õk a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!
23 Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!
24 Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!
25 Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.
26 Nézek, és ímé a bõ termõ föld pusztává lõn; és minden városa összeomlott az Úr elõtt, az õ haragjának tüze elõtt!
27 Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét!
28 Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.
29 A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elõl elfut minden város, elrejtõznek a sûrûségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban.
30 És te, elpusztult, mit cselekszel [akkor?] Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyûkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged a szeretõid, életedre törnek.
31 Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az elõször szûlõnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok elõtt.
1 "以色列啊！ 你要是回转， 就当回转归向我。"这是耶和华的宣告。"如果你从我面前除掉你可憎的偶像， 不到处浪荡；
2 如果你凭真理、公正、公义， 指着永活的耶和华起誓； 列国就必因耶和华蒙福， 也必以他为荣。"
3 耶和华对犹大和耶路撒冷的人这样说： "你们要为自己开垦未经耕耘之地， 却不要撒种在荆棘中！
4 犹大人和耶路撒冷的居民哪！ 你们要为了耶和华的缘故自行割礼， 除去心里的污秽； 不然， 我的忿怒必因你们的恶行， 如火一般发出来， 无人能熄灭！ "
5 "你们应当在犹大宣告， 在耶路撒冷传扬， 说： ‘要在境内吹号。’高声呼叫， 说： ‘你们要集合起来， 我们要进到坚固的城里去！ ’
6 要向锡安竖起旗号， 赶快逃命， 不可停留， 因为我必使灾祸与严重的毁灭， 从北方而来。"
7 狮子从它的密林中上来了， 毁坏列国的已经动身， 从他的本处出发， 为要使你的地荒凉， 使你的城市破毁， 无人居住。
8 因此， 你们应当披上麻布， 痛哭哀号， 因为耶和华的烈怒， 还没有离开我们。
9 "到那日， 君王和首领的勇气消失， 祭司也要惊惶， 先知都必诧异。"这是耶和华的宣告。
10 于是我说： "噢！ 主耶和华啊！ 你真的欺骗了这人民， 也欺骗了耶路撒冷， 说： ‘你们必平安无事’， 其实刀剑已经架在颈项上了！ "
11 到那时， 必有话对这人民和耶路撒冷说： "有一阵热风从旷野光秃的高冈， 刮向我的子民（"我的子民"原文作"我子民的女子"）， 不是为簸散， 也不是为扬净；
12 这过强的风要为我刮来， 我就要向他们宣告我的判词。"
13 看哪！ 我必如密云涌聚， 他的战车如旋风， 他的马比鹰还快。我们有祸了， 我们灭亡了！
14 耶路撒冷啊！ 洗净你心中的邪恶， 使你可以得救！ 你心存恶念， 要到几时呢？
15 因为有声音从但宣告， 从以法莲山传出灾祸的警报。
16 "要向列国提说， 向耶路撒冷宣扬： ‘围攻的人从远地而来， 向犹大的各城镇大声吶喊。
17 他们四面包围耶路撒冷， 好像看守田地的人一样， 因为耶路撒冷背叛了我。’"这是耶和华的宣告。
18 "你这一切灾祸是你的所作所为作成的， 这就是你的恶果， 实在是苦， 直透心底。"
19 我的肺腑， 我的肺腑啊！ 我绞痛欲绝。我的心哪！ 我的心在我里面颤抖， 我不能缄默不语。我的灵啊！ 我听见了号角的声音， 也听见了战争的吶喊。
20 毁灭的消息频传， 因为全国尽都毁坏， 我的帐棚忽然毁坏， 我的幔子转瞬破裂。
21 我看见旗号要到几时呢？我听见号角的声音要到几时呢？
22 "我的子民愚妄， 他们连我都不认识， 是无知的儿女， 没有悟性； 他们有智慧行恶， 却没有知识行善。"
23 我观看地， 地是空虚混沌； 我仰视天， 天上也全然无光。
24 我观看大山， 它们尽都震动， 小山也都摇来摇去。
25 我观看， 毫无人迹； 空中的飞鸟也逃掉了。
26 我观看， 肥美田园变为荒野； 在耶和华面前， 就是在他烈怒之下， 所有的城市都被拆毁。
27 因为耶和华这样说： "全国都必荒凉， 我却不尽行毁灭。
28 因此， 地要悲哀， 天必昏暗。因为我说过， 就不后悔； 我定了意， 决不改变。"
29 因着骑兵和弓箭手的响声， 各城的人尽都逃跑。他们进入密林， 爬上岩穴； 各城都被撇下， 无人住在其中。
30 你这被毁坏的啊！ 你在干什么？即使你穿上朱红色的服装， 佩戴黄金饰物， 用颜料画大你的眼睛， 你自炫漂亮， 也是白费的。爱你的人仍然鄙视你， 他们都在寻索你的命！
31 我听到好像妇人产痛的叫声， 正像生头胎孩子的妇人疼痛的叫声， 就是锡安居民（"居民"原文作"女子"）的声音， 他们喘着气， 伸开双手， 说： "哎！ 我有祸了！ 在那些杀人者跟前， 我发昏了！ "