1 Igaz vagy Uram, hogyha perlek [is] veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekrõl! Miért szerencsés az istentelenek útja? [Miért] vannak békességben mindnyájan a hûtlenkedõk?
2 Beplántálod õket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az õ szájokhoz, de távol vagy az õ szívöktõl!
3 Engem pedig ismersz te, Uram! látsz engem, és megvizsgáltad irántad való érzésemet: szakítsd külön õket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd õket a megölésnek napjára!
4 Meddig gyászoljon a föld, és [meddig] száradjon el minden fû a mezõn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és madár; mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket!
5 Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És [ha csak] békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?
6 Bizony még a te atyádfiai és a te atyádnak háznépe is: õk is hûtlenül bántak veled; õk is tele torokkal kiabáltak utánad! Ne higyj nékik, még ha szépen beszélgetnek is veled!
7 Elhagytam házamat; ellöktem örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, a kit lelkem szeret.
8 Az én örökségem olyanná lett hozzám, mint az oroszlán az erdõben; ordítva támadt ellenem; ezért gyûlölöm õt.
9 Tarka madár-é az én örökségem nékem? Nem [gyûlnek-]é ellene madarak mindenfelõl? Jõjjetek, seregeljetek össze mind ti mezei vadak; siessetek az evésre!
10 Sok pásztor pusztította az én szõlõmet, taposta az én osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag pusztává tették!
11 Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen.
12 A pusztában levõ minden magaslatra pusztítók érkeznek, mert az Úr fegyvere emészt a föld egyik szélétõl a föld másik széléig; senkinek sem lesz békessége.
13 Búzát vetettek és tövist aratnak; fáradnak, [de] nem boldogulnak, és szégyent vallotok a ti jövedelmetekkel az Úr haragjának búsulása miatt.
14 Ezt mondja az Úr minden én gonosz szomszédom felõl, a kik hozzányúlnak az én örökségemhez, a melyet örökségül adtam az én népemnek, Izráelnek: Ímé, én kigyomlálom õket az õ földükbõl, és Júda házát [is] kigyomlálom közülök!
15 És azután, ha majd kigyomlálom õket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom õket, kit-kit az õ örökségébe, és kit-kit az õ földére.
16 És ha megtanulják az én népemnek utait, és az én nevemre esküsznek [ilyen módon:] Él az Úr! a mint megtanították népemet megesküdni a Baálra: akkor felépülnek majd népem között.
17 Ha pedig nem hallgatnak meg, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az Úr.
1 耶和华啊！ 我跟你争辩的时候， 总是你有理； 然而我还要跟你讨论有关公正的问题。恶人的道路为什么亨通？所有行诡诈的为什么都得享安逸？
2 你栽种了他们， 他们也扎了根， 并且长大， 结出果实； 他们的口中有你， 心里却没有你（"他们的口中有你， 心里却没有你"原文作"你与他们的口很接近， 却离他们的心很远"）。
3 但耶和华啊！ 你认识我， 了解我， 你察验了我对你的心意。求你把他们拉出来， 好像将宰的羊一般； 求你把他们分别出来， 留待宰杀的日子。
4 这地悲哀， 田野的青草都枯干， 要等到几时呢？由于这地居民的恶行， 走兽和飞鸟都灭绝了； 因为他们说： " 神看不见我们的作为（"作为"一词按照《马索拉抄本》应作"结局"； 现参照《七十士译本》翻译）。"
5 耶和华说： "如果你与徒步的人同跑， 尚且觉得疲倦， 怎能跟马赛跑呢？你在平安稳妥之地， 尚且跌倒， 在约旦河边的丛林怎么办呢？
6 因为连你的兄弟、你的父家， 都以诡诈待你， 连他们也在你后面高声喊叫。虽然他们对你说好话， 你也不可信他们。"
7 "我撇下了我的家， 丢弃了我的产业； 我把我心爱的交在她仇敌的手中。
8 我的产业对我， 就像树林中的狮子向我咆哮， 因此我恨恶她。
9 我的产业对我， 不就像一只带斑点的鸷鸟， 其他的鸷鸟都四围攻击她？你们去聚集田野各样的走兽， 带它们来吃吧！
10 许多牧人毁坏了我的葡萄园， 践踏了我的田地； 他们使我美好的田地变为荒凉的旷野。
11 他们使地荒凉， 在我面前一片荒凉悲哀； 全地荒凉， 却无人关心。"
12 在旷野一切光秃的高冈上， 行毁灭的已经来到了； 因为耶和华的刀从地这边直到地那边， 要吞灭一切； 人人都没有平安。
13 他们种的是小麦， 收的却是荆棘； 虽然筋疲力竭， 却一无所获。因耶和华的烈怒， 他们必为自己的（"自己的"原文作"你们的"）出产羞愧（本句或译： "你们必为你们的农获羞愧"）。
14 耶和华这样说： "至于所有邪恶的邻国， 他们侵犯我赐给我子民以色列的产业； 看哪！ 我要把他们从本地拔出来， 也要把犹大家从他们中间拔出来。
15 但我把他们拔出来以后， 我必再怜悯他们， 把他们领回来， 各自归回自己的产业， 自己的故乡。
16 如果那些邻近的国家真的学习我子民的道路， 指着我的名起誓， 说： ‘我指着永活的耶和华起誓！ ’正如他们从前教导我的子民指着巴力起誓一样， 他们就必在我的子民中间被建立起来。
17 他们如果有不听从的， 我就把那国拔出来， 把她拔除消灭。"这是耶和华的宣告。