1 Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálembõl, és fújjatok kürtöt Thekoában, és tûzzetek ki zászlót Beth-Hakkeremben; mert veszedelem fenyeget észak felõl és nagy romlás!
2 A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát.
3 Pásztorok jõnek el hozzá nyájaikkal együtt; felvonják mellette a sátrakat köröskörül; kiki legelteti, a mi keze ügyébe esik.
4 Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!
5 Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az õ palotáit!
6 Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa nyomorgatás van benne!
7 Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az õ gonoszságát: erõszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van elõttem szüntelen.
8 Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tõled a lelkem; hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé!
9 Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a szõlõt. Fordítsd kezedet [reájok,] mint a szõlõszedõ a kosarakra!
10 Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az õ fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett elõttök; nem gyönyörködnek abban:
11 Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam [azt] visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sõt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;
12 És házaik idegenekre szálljanak, mezõik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr.
13 Mert kicsinyeiktõl fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot ûznek.
14 És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
15 Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendõkkel; az õ megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.
16 Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezõsködjetek a régi ösvények felõl, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!
17 Õrállókat is rendeltem föléjök, [mondván:] Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!
18 Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi [következik] reájok.
19 Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az õ gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.
20 Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földrõl való jóillatú fahéj? A ti égõáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem.
21 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az õ barátja elvesznek.
22 Így szól az Úr: Ímé, nép jön el az északi földrõl, és nagy nemzet serken fel a földnek végérõl!
23 Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörül; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion leánya!
24 Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erõt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.
25 Ki ne menjetek a mezõre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület [fenyeget] köröskörül.
26 Népem leánya! Ölts gyászt, és heverj a porban, sírj, mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen; mert reánk tör a pusztító hamar!
27 Próbálóvá tettelek téged az én népem között; õrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az õ útjokat.
28 Mindnyájan igen vakmerõk, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek õk.
29 Megégett a fúvó a tûztõl, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem tisztíthatók.
30 Megvetett ezüstnek hívjátok õket, mert az Úr megvetette õket!
1 "便雅悯人哪！ 赶快逃命， 离开耶路撒冷。你们要在提哥亚吹角， 在伯．哈基琳升烽火； 因为灾祸和严重的毁灭， 已从北方迫近。
2 美丽高贵的锡安居民（"居民"原文作"女子"）， 我必除灭你们。
3 牧人必带着他们的羊群， 来到锡安那里， 在城的四围支搭帐棚， 各在自己的地方分别牧放羊群。"
4 "你们要备战攻击她！ 起来！ 我们趁着正午上去。唉！ 可惜日渐西沉， 暮影拖长了！
5 起来！ 我们趁着夜间上去， 毁坏她的堡垒。"
6 因为万军之耶和华这样说： "砍下她的树木， 筑垒攻打耶路撒冷； 她是那该受惩罚的城， 其中尽是欺压的事。
7 井怎样涌出水来， 这城也怎样涌出恶来； 城中常常听到强暴和毁灭的事， 在我面前不断有病患与创伤。
8 耶路撒冷啊！ 应当受警戒， 免得我的心与你疏远， 免得我使你荒凉， 成为无人居住之地。"
9 万军之耶和华这样说： "任凭他们像摘净葡萄一样对待以色列剩下的人； 你要像摘葡萄的人， 向枝子伸手， 摘了又摘。"
10 我可以向谁说话， 向谁警告， 使他们可以听从呢？他们的耳朵未受割礼， 不能听闻； 看哪！ 他们以耶和华的话为羞辱， 一点也不喜欢。
11 因此， 我心里充满耶和华的忿怒， 无法容忍。"你要把我的忿怒向街上的孩童倾倒， 又倾在联群集结的年轻人身上。夫妻一起被捉住， 年老的、寿高的也不例外。
12 他们的房屋、田地与妻子， 都要一起转归别人； 因为我要伸手， 攻击这地的居民。"这是耶和华的宣告。
13 "他们从最小的到最大的， 个个都贪图不义之财； 从先知到祭司， 全都行事诡诈。
14 他们草率地医治我子民（"我子民"原文作"我子民的女子"）的损伤， 说： ‘平安了！ 平安了！ ’其实没有平安。"
15 耶和华说： "他们行了可憎的事， 本应觉得羞愧， 可是他们一点羞愧都没有， 恬不知耻。因此他们必仆倒在倒下的人中间， 我惩罚他们的时候， 他们必倒下来。"
16 耶和华这样说： "你们要站在路上察看， 寻访远古的路径， 看哪一条是美善的路， 就走在其中； 这样， 你们心里就必得安息。他们却说： ‘我们不走在其中。’
17 我设立守望的人照管你们， 说： ‘你们要留心听号角的声音！ ’他们却说： ‘我们不听！ ’
18 列国啊！ 因此你们要听。以色列会众啊！ 要晓得他们将遭遇的。
19 大地啊， 要听！ 我必使灾祸临到这人民， 这是他们的意图带来的结果； 因为他们没有留心听我的话， 我的律法他们也弃绝了。
20 从示巴来的乳香， 从远地出的菖蒲， 献给我有什么益处呢？你们的燔祭不蒙悦纳， 你们的祭祀我不喜悦。"
21 因此， 耶和华这样说： "我要把绊脚石放在这人民的前面， 他们父子一起在其上绊倒， 邻舍与朋友也都灭亡。"
22 耶和华这样说： "看哪！ 有一个民族从北方之地而来， 有一大国被激动从地极来到。
23 他们紧握弓和枪， 性情残忍， 毫无怜悯； 他们的声音像海洋怒吼； 锡安的居民（"居民"原文作"女子"）哪！ 他们骑着战马， 在战场上如同一人， 列阵攻击你们。"
24 我们听到有关他们的消息， 手就发软； 痛苦紧紧抓住我们， 我们疼痛好像正在生产的妇人。
25 你们不要出到田野去， 也不要在路上走， 因为四围有仇敌的刀剑和惊吓。
26 我的同胞（"同胞"原文作"人民的女子"）啊！ 应当披上麻布， 在灰尘中打滚， 悲哀如丧独生子， 号咷痛哭， 因为有行毁灭的会突然攻击我们。
27 "我使你在我子民中作鉴辨和试验的， 好让你查察、鉴别他们的行径。"
28 他们都是十分悖逆的人， 到处搬弄是非。他们是铜是铁， 他们都是败坏的。
29 风箱猛烈地吹， 铅在火中销熔； 他们炼而又炼， 徒劳无功， 因为邪恶的仍未除去。
30 人要称他们为被弃的银渣， 因为耶和华把他们弃绝了。