1 Ezek után nagy méltóságra emelé Ahasvérus király Hámánt, a Hammedáta fiát, az Agágibelit, és felmagasztalá õt, és feljebb helyezteté székét minden fejedelménél, a kik vele valának.

2 És a király minden szolgái, a kik a király kapujában valának, térdet hajtottak és leborultak Hámán elõtt; mert úgy parancsolta meg nékik a király; de Márdokeus nem hajtott térdet és nem borult le.

3 Mondának azért a király szolgái, a kik a király kapujában valának, Márdokeusnak: Miért szeged meg a király parancsát?

4 Lõn pedig, mikor így szólnának néki minden nap és nem hallgata rájok, feljelenték Hámánnak, hogy lássák, megállnak-é Márdokeus dolgai, mert azt jelenté nékik, hogy õ zsidó.

5 És látván Hámán, hogy Márdokeus térdet nem hajt és nem borul le elõtte, megtelék Hámán haraggal.

6 De kevés volt elõtte, hogy csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét, (mert megmondták néki Márdokeus nemzetségét) azért igyekezett Hámán elveszteni minden zsidót, a ki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemzetét.

7 Az elsõ hónapban, ez Nisán hónapja, Ahasvérus királyságának tizenkettedik évében, Púrt, azaz sorsot vetének Hámán elõtt napról-napra és hónapról-hónapra a tizenkettedikig, s ez Adár hónapja.

8 És monda Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az õ törvényei különböznek minden nemzetségtõl, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik úgy hagyni õket.

9 Ha a királynak tetszik, írja meg, hogy õk elvesztessenek, és én tízezer tálentom ezüstöt mérek a hivatalnokok kezeibe, hogy a király kincstárába vigyék.

10 Akkor lehúzá a király az õ gyûrûjét a maga kezérõl, és adá azt az Agágibeli Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének.

11 És monda a király Hámánnak: Az ezüst tied legyen s a nép is, hogy azt cselekedjed vele, a mi néked tetszik.

12 Elõhivatának azért a király irnokai az elsõ hónap tizenharmadik napján, és megiraték minden úgy, a miként Hámán parancsolá, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, a kik az egyes tartományokban valának, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az õ nyelve szerint, Ahasvérus király nevében iratott és megpecsételtetett a király gyûrûjével.

13 És elküldettek a levelek futárok által a király minden tartományába, hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék mind a zsidókat, ifjútól a vénig, gyermekeket és asszonyokat egy napon, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónapnak, (ez Adár hónapja) és hogy javaikat elragadják.

14 Az írásnak mássa, hogy tétessék törvény minden egyes tartományban, meghirdettetett minden népnek, hogy legyenek készen azon a napon.

15 A futárok kimenének gyorsan a király parancsával. És a törvény Susán várában is kiadatott; a király pedig és Hámán leültek, hogy igyanak; de Susán városa felháborodott.

1 这事以后， 亚哈随鲁王使亚甲族哈米大他的儿子晋升； 王提拔他， 使他的地位高过所有与他在一起的大臣。

2 在朝门那里， 王的所有臣仆， 都向哈曼屈身下拜， 因为王曾经这样吩咐； 只有末底改不跪， 也不拜。

3 于是在朝门的臣仆问末底改： "你为什么违背王的命令呢？"

4 他们天天劝他， 他还是不听， 他们就告诉哈曼， 要看看末底改的话是不是坚持到底， 因为他已经告诉他们， 他自己是犹大人。

5 哈曼见末底改不向他屈身下拜， 就非常忿怒。

6 他以为只下手对付末底改一人还是小事， 因为有人把末底改的本族告诉了哈曼； 所以哈曼设法要把亚哈随鲁王全国所有的犹大人， 与末底改一起消灭。

7 亚哈随鲁王十二年正月， 就是尼散月， 有人在哈曼面前弄卜"普珥"， 就是抽签， 逐日逐月地抽， 结果抽出了十二月， 就是亚达月。

8 哈曼对亚哈随鲁王说： "有一个种族， 散居在王国各省各民族之中； 他们的法例与各族的法例不同， 他们也不遵守王的法规； 所以留下他们， 对王实在无益。

9 王若是赞成， 请王降旨消灭他们； 我愿捐出三万四千公斤银子， 交在管理国务的人手中， 纳入王库。"

10 于是王从自己的手中取下戒指， 交给犹大人的敌人， 亚甲族哈米大他的儿子哈曼。

11 王对哈曼说： "这银子仍赐给你， 这民也交给你， 你看怎样好， 就怎样待他们吧。"

12 正月十三日， 王的书记都召了来， 照着哈曼的一切吩咐， 用各省的文字， 各族的方言， 奉亚哈随鲁王的名下旨， 又用王的戒指盖上印， 颁给总督、各省的省长和各族的领袖。

13 王旨交给众驿使传到王的各省， 吩咐要在一日之内， 在十二月， 就是亚达月十三日， 把所有的犹大人， 无论老少妇孺， 都全部毁灭、杀绝、除尽， 并且抢夺他们的财产。

14 谕文抄本颁行各省， 通告各族， 使他们准备好这一天。

15 驿使奉王命急忙出发， 御旨从书珊城颁布出去。那时王与哈曼又同坐共饮， 书珊城的居民却非常慌乱。