1 Jaj! de árván ül a nagy népû város! Olyanná lõn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lõn!
2 Sírván sír éjjelente, s könny [borítja] az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lõnek.
3 Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül õ a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözõje utólérte a szorultságában.
4 Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szûzei nyögnek, csak keserûsége van néki.
5 Elnyomói fõkké lettek; ellenségei boldogok! Bizony az Úr verte meg õt az õ sok bûne miatt; gyermekei rabságra mentek az elnyomó elõtt.
6 És elhagyta Sion leányát minden õ ékessége; fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, a melyek nem találnak eledelt, és erõtelenül futnak az üldözõ elõtt.
7 Emlékezik Jeruzsálem az õ nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden õ gyönyörûségérõl, a melyek voltak eleitõl fogva; mert az õ népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták õt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén.
8 Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett csúfsággá, minden tisztelõje megvetette, mert látták az õ mezítelenségét, õ maga pedig sóhajtoz és elfordul.
9 Szennye a ruhája szélén; nem gondolt a jövõjére; csudálatosan alásülyedt, nincs vígasztalója. Lásd meg Uram, az én nyomorúságomat, mert ellenség vett erõt [rajtam!]
10 Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sõt látta, hogy pogányok mentek be az õ szent helyébe, a kikrõl azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a te községedbe.
11 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem!
12 Mindnyájatokat kérlek, ti járókelõk: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az õ búsult haragjának napján!
13 A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg [vagyok.]
14 Saját kezével rótta össze az én vétkeim igáját; ráfonódtak nyakamra; megrendítette erõmet; oda adott engem az Úr azok kezébe, a kik elõtt meg nem állhatok.
15 Rakásra hányta az Úr minden vitézemet én bennem; gyûlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szûz leányát.
16 Ezekért sírok én; szemembõl, szemembõl víz folyik alá, mert messze távozott tõlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert gyõzött az ellenség.
17 Terjesztgeti kezeit Sion: nincs vígasztalója; szorongatókat rendelt az Úr Jákób ellen köröskörül; Jeruzsálem csúfsággá lett közöttök.
18 Igaz õ, az Úr, mert az õ szava ellen rugódoztam! Halljátok meg kérlek, mind ti népek, és lássátok meg az én bánatomat: szûzeim és ifjaim fogságba menének!
19 Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de õk megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy megéledjenek.
20 Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belsõ részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn [minden] olyan, mint a halál!
21 Hallották, hogy sóhajtozom és nincs vígasztalóm; minden ellenségem hallotta veszedelmemet; örültek, hogy te [ezt] cselekedted. Hozd el a napot, a melyet hirdettél, hogy olyanok legyenek, mint én!
22 Jusson elõdbe minden gonoszságuk, és úgy bánj velök, a miképen én velem bántál az én minden bûnömért; mert sok az én sóhajtozásom, és beteg a szívem.
1 从前人烟稠密的城中， 现在怎么竟然孤独地坐在那里。从前在列国中为大的， 现在怎么竟然像个寡妇。从前在众省分中为王后的， 现在怎么竟然成了奴隶。
2 她在夜间痛哭， 泪流满面。在她所有亲爱的人中， 没有一个安慰她的。她所有的朋友都以诡诈待她， 都成了她的仇敌。
3 犹大受尽痛苦， 饱经劳役， 更遭流徙异地。她住在列国中， 找不着安居之所。在困境之中， 追赶她的人把她追上了。
4 通往锡安道路悲哀， 因为没有人去守节。锡安一切的城门冷落， 祭司唉哼， 处女忧伤， 锡安也受尽痛苦。
5 锡安的敌人成为主人； 她的仇敌亨通。因为她的过犯众多， 耶和华就使她受苦。她的孩童在敌人面前被掳去。
6 锡安（"锡安"原文作"锡安的女子"）所有的尊荣， 都离开了她的居民。她的众领袖都像找不着牧场的鹿； 在追赶的人面前无力逃走。
7 耶路撒冷在困苦飘流的日子， 就追念她昔日的一切珍宝。她的人民落在敌人手里的时候， 没有人帮助她。敌人看见她， 就讥笑她的灭亡。
8 耶路撒冷犯了大罪， 因此成了不洁之物。素来尊敬她的现在都藐视她， 因为看见她赤身露体； 她自己也唉哼， 转身退避。
9 她的污秽沾满了衣裙； 她从不思想自己的结局。所以她令人惊异地败落了； 没有人安慰她。她说： "耶和华啊！ 求你看看我的苦难， 因为仇敌显为大。"
10 敌人伸手夺取她的一切珍宝， 她看着外族人闯入她的圣所： 你曾禁止他们进入你的会中。
11 她所有的人民都在唉哼， 到处寻觅食物； 他们为了维持生命， 拿自己的珍宝去换取粮食。她说： "耶和华啊！ 求你垂看， 求你鉴察， 因为我被人藐视。"
12 所有过路的人啊！ 你们毫不在意吗？你们要细察要观看， 有没有痛苦像我所受的痛苦， 就是耶和华在他发烈怒的日子使我所受的痛苦。
13 他从高天降火， 使火进入我的骨头里。他设置网罗绊我的脚， 使我退去。他使我孤单凄凉， 终日愁烦。
14 我的过犯像轭一样被绑好； 是他亲手缠绑的。我的过犯加在我的颈上， 他使我的气力衰弱。主把我交在我不能对抗的人手中。
15 主丢弃我中间的所有勇士； 他招聚了一大群人来攻击我， 要打碎我的青年人。主践踏犹大女儿中的处女， 像践踏压酒池一样。
16 为了这些事我不住哭泣， 我的眼不住流下泪水； 因为那安慰我、使我重新振作的， 都远离了我。我的儿女孤单凄凉， 因为仇敌得胜了。
17 锡安伸出双手， 但没有人安慰她。论到雅各， 耶和华已经下令， 使他四围的人都与他为敌； 耶路撒冷在他们中间， 已经成了不洁的东西。
18 耶和华是公义的， 他这样待我， 是因为我违背了他的命令。万民哪！ 请你们听我的话！ 看看我的痛苦！ 我的少女和青年人都已经被掳去了。
19 我向我所爱的人呼求， 他们却欺骗我。我的祭司和长老为了延续生命， 寻找粮食的时候， 就在城中气绝身亡了。
20 耶和华啊！ 你看， 患难临到我！ 我的心肠激动， 我的心在我里面翻转， 因为我曾经非常悖逆。街上有刀剑使人丧子， 屋里也有死亡。
21 有人听见我的唉哼， 却没有人安慰我， 我所有的仇敌都听见我的灾难； 你作了这事， 他们就欢乐。愿你使你所宣告的日子来临那时， 他们就必像我一样。
22 愿他们的一切恶行都摆在你面前， 愿你对付他们， 好像你因我的一切过犯对付我一样。因为我唉哼甚苦， 我心里愁烦。