1 És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
2 És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
3 És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.
4 Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
5 Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
7 Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
8 És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
9 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
10 Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok.
11 A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
13 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!
14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!
15 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
16 A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.
17 És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,
18 És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
19 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.
20 Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.
21 És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.
22 És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
23 És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.
24 És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.
26 Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.
28 És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték.
29 Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!
31 Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.
33 Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.
37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
38 És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.
39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
42 És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,
43 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
44 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?
45 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
46 Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
47 Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék.
1 And immediately in the morning the chief priests, having taken counsel with the elders and scribes and the whole sanhedrim, bound Jesus and carried {him} away, and delivered {him} up to Pilate.
2 And Pilate asked him, Art *thou* the King of the Jews? And he answered and said to him, *Thou* sayest.
3 And the chief priests accused him urgently.
4 And Pilate asked him again, saying, Answerest thou nothing? See of how many things they bear witness against thee.
5 But Jesus still answered nothing, so that Pilate marvelled.
6 But at {the} feast he released to them one prisoner, whomsoever they begged {of him}.
7 Now there was the {person} named Barabbas bound with those who had made insurrection with {him}, {and} that had committed murder in the insurrection.
8 And the crowd crying out began to beg {that he would do} to them as he had always done.
9 But Pilate answered them saying, Will ye that I release to you the King of the Jews?
10 for he knew that the chief priests had delivered him up through envy.
11 But the chief priests stirred up the crowd that he might rather release Barabbas to them.
12 And Pilate answering said to them again, What will ye then that I do {to him} whom ye call King of the Jews?
13 And they cried out again, Crucify him.
14 And Pilate said to them, What evil then has he done? But they cried out the more urgently, Crucify him.
15 And Pilate, desirous of contenting the crowd, released to them Barabbas, and delivered up Jesus, when he had scourged him, that he might be crucified.
16 And the soldiers led him away into the court which is {called the} praetorium, and they call together the whole band.
17 And they clothe him with purple, and bind round on him a crown of thorns which they had plaited.
18 And they began to salute him, Hail, King of the Jews!
19 And they struck his head with a reed, and spat on him, and, bending the knee, did him homage.
20 And when they had mocked him, they took the purple off him, and put his own clothes on him; and they lead him out that they may crucify him.
21 And they compel to go {with them} a certain passer-by, Simon, a Cyrenian, coming from the field, the father of Alexander and Rufus, that he might carry his cross.
22 And they bring him to the place {called} Golgotha, which, being interpreted, is Place of a skull.
23 And they offered him wine {to drink} medicated with myrrh; but he did not take {it}.
24 And having crucified him, they part his clothes amongst {themselves}, casting lots on them, what each one should take.
25 And it was the third hour, and they crucified him.
26 And the superscription of what he was accused of was written up: The King of the Jews.
27 And with him they crucify two robbers, one on his right hand, and one on his left.
28 {And the scripture was fulfilled which says, And he was reckoned with the lawless.}
29 And they that passed by reviled him, shaking their heads, and saying, Aha, thou that destroyest the temple and buildest it in three days,
30 save thyself, and descend from the cross.
31 In like manner the chief priests also, with the scribes, mocking with one another, said, He saved others; himself he cannot save.
32 Let the Christ the King of Israel descend now from the cross, that we may see and may believe. And they that were crucified with him reproached him.
33 And when {the} sixth hour was come, there came darkness over the whole land until {the} ninth hour;
34 and at the ninth hour, Jesus cried with a loud voice, {saying}, Eloi, Eloi, lama sabachthani? which is, being interpreted, My God, my God, why hast thou forsaken me?
35 And some of those who stood by, when they heard {it}, said, Behold, he calls for Elias.
36 And one, running and filling a sponge with vinegar, fixed it on a reed, and gave him to drink, saying, Let alone, let us see if Elias comes to take him down.
37 And Jesus, having uttered a loud cry, expired.
38 And the veil of the temple was rent in two from the top to the bottom.
39 And the centurion who stood by over against him, when he saw that he had expired having thus cried out, said, Truly this man was Son of God.
40 And there were women also looking on from afar off, among whom were both Mary of Magdala, and Mary the mother of James the less and of Joses, and Salome;
41 who also, when he was in Galilee, followed him and ministered to him; and many others who came up with him to Jerusalem.
42 And when it was already evening, since it was {the} preparation, that is, {the day} before a sabbath,
43 Joseph of Arimathaea, an honourable councillor, who also himself was awaiting the kingdom of God, coming, emboldened himself and went in to Pilate and begged the body of Jesus.
44 And Pilate wondered if he were already dead; and having called to {him} the centurion, he inquired of him if he had long died.
45 And when he knew from the centurion, he granted the body to Joseph.
46 And having bought fine linen, {and} having taken him down, he swathed him in the fine linen, and laid him in a sepulchre which was cut out of rock, and rolled a stone to the door of the sepulchre.
47 And Mary of Magdala and Mary the {mother} of Joses saw where he was put.