1 És kiméne onnét, és méne az õ hazájába, és követék õt az õ tanítványai.
2 És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik õt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?
3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az õ nõtestvérei is? És megbotránkoznak vala õ benne.
4 Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
5 Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.
6 És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.
7 Majd magához szólítá a tizenkettõt, és kezdé õket kiküldeni kettõnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.
8 És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;
9 Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.
10 És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.
11 A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul õ ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tûrhetõbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.
12 Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.
13 És sok ördögöt ûznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.
14 És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lõn az õ neve) és monda: Keresztelõ János támadt fel a halálból és azért mûködnek benne ez erõk.
15 Némelyek azt mondják vala, hogy Illés õ; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.
16 Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; õ támadt fel a halálból.
17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az õ testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
18 Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.
19 Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala õt ölni; de nem teheté.
20 Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén õt, és oltalmazá õt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala õt.
21 De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea elõkelõ embereinek lakomát ad vala,
22 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tõlem, a mit akarsz, és megadom néked.
23 És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tõlem, megadom néked, még ha országom felét is.
24 Az pedig kimenvén, monda az õ anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelõ János fejét.
25 És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré õt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelõ János fejét egy tálban.
26 A király pedig noha igen megszomorodék, eskûje és a vendégek miatt nem akará õt elutasítani.
27 És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
28 Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és elõhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
29 A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.
30 És az apostolok összegyûlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.
31 Õ pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelõk, és még evésre sem volt alkalmas idejök.
32 És elmenének hajón egy puszta helyre csupán õ magok.
33 A sokaság pedig meglátá õket, a mint mennek vala, és sokan megismerék õt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelõzék õket, és hozzá gyülekezének.
34 És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná õket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé õket sokra tanítani.
35 Mikor pedig immár nagy idõ vala, hozzámenvén az õ tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idõ van:
36 Bocsásd el õket, hogy elmenvén a körülfekvõ majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.
37 Õ pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
38 Õ pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.
39 És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
40 Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
41 Õ pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.
42 Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
43 És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
44 A kik pedig a kenyerekbõl ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
45 És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át elõre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg õ a sokaságot elbocsátja.
46 Minekutána pedig elbocsátotta õket, fölméne a hegyre imádkozni.
47 És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, õ pedig egymaga a szárazon.
48 És látá õket, a mint veszõdnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
49 Azok pedig látván õt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
50 Mert mindnyájan látják vala õt és megrémülének. De õ azonnal megszólítá õket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
51 Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; õk pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
52 Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
53 És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.
54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék õt,
55 És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy õ ott van.
56 És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala õt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.
1 And he went out thence and came to his own country, and his disciples follow him.
2 And when sabbath was come he began to teach in the synagogue, and many hearing were amazed, saying, Whence {has} this {man} these things? and what {is} the wisdom that is given to him, and such works of power are done by his hands?
3 Is not this the carpenter, the son of Mary, and brother of James, and Joses, and Judas, and Simon? and are not his sisters here with us? And they were offended in him.
4 But Jesus said to them, A prophet is not despised save in his own country, and among {his} kinsmen, and in his own house.
5 And he could not do any work of power there, save that laying his hands on a few infirm persons he healed {them}.
6 And he wondered because of their unbelief. And he went round the villages in a circuit, teaching.
7 And he calls the twelve to {him}; and he began to send them out two {and} two, and gave to them power over the unclean spirits;
8 and he commanded them that they should take nothing for the way, save a staff only; no scrip, no bread, no money in their belt;
9 but be shod with sandals, and put not on two body-coats.
10 And he said to them, Wheresoever ye shall enter into a house, there remain till ye shall go thence.
11 And whatsoever place shall not receive you nor hear you, departing thence, shake off the dust which is under your feet for a testimony to them.
12 And they went forth and preached that they should repent;
13 and they cast out many demons, and anointed with oil many infirm, and healed them.
14 And Herod the king heard {of him} (for his name had become public), and said, John the baptist is risen from among {the} dead, and on this account works of power are wrought by him.
15 And others said, It is Elias; and others said, It is a prophet, as one of the prophets.
16 But Herod when he heard {it} said, John whom *I* beheaded, he it is; *he* is risen {from among the dead}.
17 For the same Herod had sent and seized John, and had bound him in prison on account of Herodias, the wife of Philip his brother, because he had married her.
18 For John said to Herod, It is not lawful for thee to have the wife of thy brother.
19 But Herodias kept it {in her mind} against him, and wished to kill him, and could not:
20 for Herod feared John knowing that he was a just and holy man, and kept him safe; and having heard him, did many things, and heard him gladly.
21 And a holiday being come, when Herod, on his birthday, made a supper to his grandees, and to the chiliarchs, and the chief {men} of Galilee;
22 and the daughter of the same Herodias having come in, and danced, pleased Herod and those that were with {him} at table; and the king said to the damsel, Ask of me whatsoever thou wilt and I will give it thee.
23 And he swore to her, Whatsoever thou shalt ask me I will give thee, to half of my kingdom.
24 And she went out, and said to her mother, What should I ask? And she said, The head of John the baptist.
25 And immediately going in with haste to the king, she asked saying, I desire that thou give me directly upon a dish the head of John the baptist.
26 And the king, {while} made very sorry, on account of the oaths and those lying at table with {him} would not break his word with her.
27 And immediately the king, having sent one of the guard, ordered his head to be brought. And he went out and beheaded him in the prison,
28 and brought his head upon a dish, and gave it to the damsel, and the damsel gave it to her mother.
29 And his disciples having heard {it}, came and took up his body, and laid it in a tomb.
30 And the apostles are gathered together to Jesus. And they related to him all things, {both} what they had done and what they had taught.
31 And he said to them, Come ye yourselves apart into a desert place and rest a little. For those coming and those going were many, and they had not leisure even to eat.
32 And they went away apart into a desert place by ship.
33 And many saw them going, and recognised them, and ran together there on foot, out of all the cities, and got {there} before them.
34 And on leaving {the ship} {Jesus} saw a great crowd, and he was moved with compassion for them, because they were as sheep not having a shepherd. And he began to teach them many things.
35 And when it was already late in the day, his disciples coming to him say, The place is desert, and it is already late in the day;
36 send them away that they may go into the country and villages around, and buy themselves bread, for they have not anything they can eat.
37 And he answering said to them, Give *ye* them to eat. And they say to him, Shall we go and buy two hundred denarii worth of bread and give them to eat?
38 And he says to them, How many loaves have ye? Go {and} see. And when they knew they say, Five, and two fishes.
39 And he ordered them to make them all sit down by companies on the green grass.
40 And they sat down in ranks by hundreds and by fifties.
41 And having taken the five loaves and the two fishes, looking up to heaven, he blessed, and broke the loaves, and gave {them} to his disciples that they might set {them} before them. And the two fishes he divided among all.
42 And they all ate and were satisfied.
43 And they took up of fragments the fillings of twelve hand-baskets, and of the fishes.
44 And those that ate of the loaves were five thousand men.
45 And immediately he compelled his disciples to go on board ship, and to go on before to the other side to Bethsaida, while *he* sends the crowd away.
46 And, having dismissed them, he departed into the mountain to pray.
47 And when evening was come, the ship was in the midst of the sea, and *he* alone upon the land.
48 And seeing them labouring in rowing, for the wind was contrary to them, about the fourth watch of the night he comes to them walking on the sea, and would have passed them by.
49 But they, seeing him walking on the sea, thought that it was an apparition, and cried out.
50 For all saw him and were troubled. And immediately he spoke with them, and says to them, Be of good courage: it is *I*; be not afraid.
51 And he went up to them into the ship, and the wind fell. And they were exceedingly beyond measure astonished in themselves and wondered;
52 for they understood not through the loaves: for their heart was hardened.
53 And having passed over, they came to the land of Gennesaret and made the shore.
54 And on their coming out of the ship, immediately recognising him,
55 they ran through that whole country around, and began to carry about those that were ill on couches, where they heard that he was.
56 And wherever he entered into villages, or cities, or the country, they laid the sick in the market-places, and besought him that they might touch if it were only the hem of his garment; and as many as touched him were healed.