1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

2 És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.

3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.

6 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.

7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

8 És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.

9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére.

10 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot, két esztendõvel az özönvíz után.

11 És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

12 Arpaksád pedig harminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht.

13 És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

14 Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert.

15 És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

16 Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget.

17 És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

18 Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut.

19 És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

20 Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot.

21 És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

22 Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort.

23 És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

24 Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét.

25 És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

26 Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.

27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.

28 Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ születésének földjén, Úr-Kaszdimban.

29 Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.

30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.

31 És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.

32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.

1 Og hele jorden hadde ett tungemål og ens tale.

2 Og da de drog frem mot øst, fant de en slette i landet Sinear, og de bosatte sig der.

3 Og de sa til hverandre: Kom, la oss gjøre teglsten og brenne dem vel! Og de brukte tegl istedenfor sten, og jordbek istedenfor kalk.

4 Så sa de: Kom, la oss bygge oss en by med et tårn som når op til himmelen, og gjøre oss et navn, så vi ikke skal spres over hele jorden!

5 Da steg Herren ned for å se byen og tårnet som menneskenes barn hadde begynt å bygge.

6 Og Herren sa: Se, de er ett folk, og ett tungemål har de alle; dette er det første de tar sig fore, og nu vil intet være umulig for dem, hvad de så får i sinne å gjøre.

7 La oss da stige ned der og forvirre deres tungemål, så den ene ikke forstår den andres tungemål!

8 Så spredte Herren dem derfra over hele jorden, og de holdt op med å bygge på byen.

9 Derfor kalte de den Babel; for der forvirret Herren hele jordens tungemål, og derfra spredte Herren dem ut over hele jorden.

10 Dette er historien om Sems ætt: Da Sem var hundre år gammel, fikk han sønnen Arpaksad to år efter vannflommen.

11 Og efterat Sem hadde fått Arpaksad, levde han ennu fem hundre år og fikk sønner og døtre.

12 Da Arpaksad var fem og tretti år gammel, fikk han sønnen Salah.

13 Og efterat Arpaksad hadde fått Salah, levde han ennu fire hundre og tre år og fikk sønner og døtre.

14 Da Salah var tretti år gammel, fikk han sønnen Eber.

15 Og efterat Salah hadde fått Eber, levde han ennu fire hundre og tre år og fikk sønner og døtre.

16 Da Eber var fire og tretti år gammel, fikk han sønnen Peleg.

17 Og efterat Eber hadde fått Peleg, levde han ennu fire hundre og tretti år og fikk sønner og døtre.

18 Da Peleg var tretti år gammel, fikk han sønnen Re'u.

19 Og efterat Peleg hadde fått Re'u, levde han ennu to hundre og ni år og fikk sønner og døtre.

20 Da Re'u var to og tretti år gammel, fikk han sønnen Serug.

21 Og efterat Re'u hadde fått Serug, levde han ennu to hundre og syv år og fikk sønner og døtre.

22 Da Serug var tretti år gammel, fikk han sønnen Nakor.

23 Og efterat Serug hadde fått Nakor, levde han ennu to hundre år og fikk sønner og døtre.

24 Da Nakor var ni og tyve år gammel, fikk han sønnen Tarah.

25 Og efterat Nakor hadde fått Tarah, levde han ennu hundre og nitten år og fikk sønner og døtre.

26 Da Tarah var sytti år gammel, fikk han sønnene Abram, Nakor og Haran.

27 Dette er historien om Tarah og hans ætt: Tarah fikk sønnene Abram, Nakor og Haran. Og Haran fikk sønnen Lot.

28 Og Haran døde hos sin far Tarah i sitt fedreland, i Ur i Kaldea.

29 Og Abram og Nakor tok sig hustruer; Abrams hustru hette Sarai, og Nakors hustru hette Milka og var en datter av Haran, far til Milka og Jiska.

30 Og Sarai var ufruktbar, hun hadde ikke noget barn.

31 Og Tarah tok med sig Abram, sin sønn, og Lot, Harans sønn, sin sønnesønn, og Sarai, sin sønnekone, sin sønn Abrams hustru; og de drog ut sammen fra Ur i Kaldea for å reise til Kana'ans land, og de kom til Karan og bosatte sig der.

32 Og Tarahs dager blev to hundre og fem år; så døde Tarah i Karan.