1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda õ magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom õt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az õ választottaiért, kik õ hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútûrõ is irántuk?8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-é hitet e földön?9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy õk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedõ.11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedõ is.12 Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek.13 A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.16 De Jézus magához híván õket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jõjjenek, és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.18 És megkérdé õt egy fõember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!25 Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?27 Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!29 Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,30 A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet.31 És maga mellé vévén a tizenkettõt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;33 És megostorozván, megölik õt; és harmadnapon feltámad.34 Õk pedig ezekbõl semmit nem értének; és a beszéd õ elõlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.35 Lõn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.36 És mikor hallotta a mellette elmenõ sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!39 A kik pedig elõl mentek, dorgálák õt, hogy hallgasson; de õ annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé õt,41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjõjjön.42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé õt, dicsõítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsõséget ada az Istennek.

1 Aga ta ütles neile tähendamiss2 Ta ütles: „Ūhes linnas oli kohtunik, kes ei kartnud Jumalat ega häbenenud inimesi.3 Samas linnas oli ka lesknaine. See tuli ta juure ja ütles: Kaitse mu4 Ja kaua aega ta ei tahtnud. Kuid pärast ta m5 siis ometigi, kuna see lesk mind tüütab, muretsen ma temale6 Siis ütles Issand: „Kuulge, mida see ülekohtune kohtunik ütleb!7 Kas siis Jumal ei peaks muretsema8 Ma ütlen teile: Küll ta peatselt muretseb neile9 Aga ka m10 „Kaks inimest läks üles pühakotta palvetama: üks oli variser ja teine tölner.11 Variser seisis ning palus iseeneses n12 Ma paastun kaks korda nädalas; ma annan kümnist k13 Aga tölner seisis eemal ega tahtnud oma silmigi t14 Ma ütlen teile, et see läks alla oma kotta paremini15 Siis toodi ka lapsukesi Tema juure, et Ta neid puudutaks. Aga seda nähes jüngrid s16 Jeesus aga kutsus lapsed Enese juure ja ütles: „Laske lapsukesed Minu juure tulla, ärge keelake neid, sest niisuguste päralt on Jumala Riik!17 T18 Ja üks ülem küsis Temalt ning ütles: „Hea19 Aga Jeesus ütles temale: „Miks sa Mind nimetad heaks? Keegi muu ei ole hea kui ainult Jumal.20 Käsud sa tead: Sa ei tohi abielu rikkuda; sa ei tohi tappa; sa ei tohi varastada; sa ei tohi valet tunnistada; sa pead oma isa ja ema austama!"21 Aga tema ütles: „Seda k22 Aga kui Jeesus seda kuulis, ütles Ta temale: „Ūht asja on sulle vaja: müü ära k23 Aga seda kuuldes sai ta koguni kurvaks; sest ta oli väga rikas.24 Teda n25 Sest h26 Ent kuuljad ütlesid: „Kes siis v27 Aga Tema ütles: „Mis inimestel on v28 Siis ütles Peetrus: „Vaata, meie oleme k29 Aga Tema ütles neile: „T30 kes mitte mitu korda rohkem tagasi ei saaks selsinasel ajal ja tulevases maailmas igavest elu!"31 Aga Ta v32 Sest Ta antakse ära paganate kätte ja Teda naerdakse ja teotatakse ja Tema peale sülitatakse,33 ja kui nad Teda on rooskadega peksnud, tapavad nad Ta, ja kolmandal päeval Ta t34 Aga nemad ei saanud midagi aru sellest, ja see k35 Aga kui Ta Jeerikole lähenes, istus üks pime tee ääres ja kerjas.36 Kuuldes rahvast mööda minevat, päris ta, mis see peaks olema.37 Talle teatati: „Jeesus Naatsaretlane läheb mööda!"38 Siis ta kisendas ning ütles: „Jeesus, Taaveti Poeg, halasta mu peale!"39 Ja möödaminejad s40 Jeesus jäi seisma ja käskis talutada teda Enese juure. Kui ta ligidale j41 „Mis sa tahad, et Ma sulle teeksin?" Tema ütles: „Issand, et ma jälle näeksin!"42 Ja Jeesus ütles temale: „Näe jälle! Sinu usk on sind aidanud!"43 Ja kohe ta nägi jälle ja järgis Teda ning andis Jumalale au! Ja seda nähes k