1 A hétnek elsõ [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.2 És a követ a sírról elhengerítve találák.3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.4 És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:5 És mikor õk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt?6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.8 Megemlékezének azért az õ szavairól.9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok õ velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.11 De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.15 És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.16 De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon?19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:20 És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt.21 Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;23 És mikor nem találták az õ testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él.24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták.25 És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?27 És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.29 De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.30 És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.31 És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?42 Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,43 Melyeket elvõn, és elõttök evék.44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.45 Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:47 És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.50 Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket.51 És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe.52 Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.

1 Aga nädala esimesel päeval puhteajal läksid naised hauale, viies ühes l2 Ja nad leidsid kivi haualt ära veeretatud.3 Siis nad läksid sisse, kuid ei leidnud mitte Issanda Jeesuse ihu.4 Ja kui nad selle pärast kahevahel olid, vaata, siis seisis kaks meest nende k5 Aga kui naised hakkasid kartma ja oma silmad maha l6 Tema ei ole siin, vaid on üles t7 kui Ta teile ütles, et Inimese Poeg antakse patuste inimeste kätte ja lüüakse risti ja kolmandal päeval Ta t8 Siis nad tuletasid meele Tema s9 ja läksid tagasi haua juurest ja kuulutasid seda k10 Aga Maarja Magdaleena ja Johanna ja Maarja, Jakoobuse ema, ja teised nende kaaslased jutustasid seda Apostlitele.11 Ent need k12 Aga Peetrus v13 Ja vaata, kaks nende seast olid minemas selsamal päeval külasse, mis on ligi kuuskümmend vagu maad Jeruusalemast ja mille nimi on Emmaus.14 Ja nad k15 Ja nende k16 Aga nende silmad peeti, nii et nad Teda ei tunnud.17 Ja Ta ütles neile: „Mis k18 Aga teine, nimega Kleopas, vastas ning ütles Temale: „Sinaks üksi elad kui v19 Ta küsis neilt: „Mis?" Aga nad ütlesid Temale: „See, mis sündis Jeesus Naatsaretlasega, Kes oli prohvet, vägev teolt ja s20 kuidas meie ülempreestrid ja vanemad on annud Ta surma m21 Ent meie lootsime Tema olevat Selle, Kes Iisraeli rahva lunastab; aga peale selle k22 Ka m23 kui nad Tema ihu ei leidnud, tulid nad ja ütlesid endid näinud olevat ka Inglite nägemust, kes ütlevad Tema elavat!24 Ja m25 Tema ütles neile: „Oh te m26 Eks Kristus pidanud seda kannatama ja Oma auhiilgusesse minema?"27 Ja Ta hakkas peale Moosesest ja k28 Ja kui nad lähenesid külale, kuhu nad olid minemas, tegi Ta Enese eemale minema.29 Ja nad käisid Temale peale ning ütlesid: „Jää meie juure, sest30 Ja sündis, kui Ta nendega lauas istus, et Ta v31 Siis nende silmad läksid lahti ja nad tundsid Tema ära! Ja Tema kadus nende silmist.32 Ja nad ütlesid üksteisele: „Eks meie süda p33 Ja nad t34 kes ütlesid: „Issand on t35 Ja nemad ise jutustasid, mis teel oli sündinud ja kuidas nad Tema olid leiva murdmisest ära tunnud.36 Aga kui nad seda rääkisid, seisis Jeesus ise nende keskel ja ütles neile: „Rahu olgu teile!"37 Nemad kohkusid ja l38 Ent Tema ütles neile: „Miks te olete nii väga ehmunud? Ja mispärast t39 Vaadake Mu käsi ja jalgu, et Mina see olen! Katsuge Mind kätega ja nähke, sest vaimul ei ole liha ega luid, n40 Ja seda üteldes näitas Ta neile Oma käsi ja jalgu.41 Aga kui nad r42 Ja nad panid Tema ette pala küpsetatud kala.43 Ja Tema v44 Siis Ta ütles neile: „Need on k45 Siis Ta avas nende m46 Ja ta ütles neile: „N47 ja Tema nimel peab kuulutatama meeleparandust pattude andekssaamiseks k48 Teie olete nende asjade tunnistajad!49 Ja vaata, Mina läkitan teie peale Oma Isa t50 Siis Ta viis nad välja Betaania lähedale ja t51 Ja sündis, et Ta neid52 Ja nemad kummardasid Teda ning läksid tagasi Jeruusalemma suure r53 ja olid alati pühakojas, tänades Jumalat!