1 A hétnek elsõ [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.
2 És a követ a sírról elhengerítve találák.
3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
4 És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
5 És mikor õk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt?
6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
8 Megemlékezének azért az õ szavairól.
9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok õ velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
11 De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.
12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15 És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16 De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.
17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?
18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon?
19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:
20 És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23 És mikor nem találták az õ testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él.
24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták.
25 És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?
27 És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.
28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.
29 De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30 És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31 És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.
32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.
36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42 Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43 Melyeket elvõn, és elõttök evék.
44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.
45 Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.
46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47 És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.
48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.
50 Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket.
51 És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52 Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
1 Aga nädala esimesel päeval puhteajal läksid naised hauale, viies ühes l
2 Ja nad leidsid kivi haualt ära veeretatud.
3 Siis nad läksid sisse, kuid ei leidnud mitte Issanda Jeesuse ihu.
4 Ja kui nad selle pärast kahevahel olid, vaata, siis seisis kaks meest nende k
5 Aga kui naised hakkasid kartma ja oma silmad maha l
6 Tema ei ole siin, vaid on üles t
7 kui Ta teile ütles, et Inimese Poeg antakse patuste inimeste kätte ja lüüakse risti ja kolmandal päeval Ta t
8 Siis nad tuletasid meele Tema s
9 ja läksid tagasi haua juurest ja kuulutasid seda k
10 Aga Maarja Magdaleena ja Johanna ja Maarja, Jakoobuse ema, ja teised nende kaaslased jutustasid seda Apostlitele.
11 Ent need k
12 Aga Peetrus v
13 Ja vaata, kaks nende seast olid minemas selsamal päeval külasse, mis on ligi kuuskümmend vagu maad Jeruusalemast ja mille nimi on Emmaus.
14 Ja nad k
15 Ja nende k
16 Aga nende silmad peeti, nii et nad Teda ei tunnud.
17 Ja Ta ütles neile: „Mis k
18 Aga teine, nimega Kleopas, vastas ning ütles Temale: „Sinaks üksi elad kui v
19 Ta küsis neilt: „Mis?" Aga nad ütlesid Temale: „See, mis sündis Jeesus Naatsaretlasega, Kes oli prohvet, vägev teolt ja s
20 kuidas meie ülempreestrid ja vanemad on annud Ta surma m
21 Ent meie lootsime Tema olevat Selle, Kes Iisraeli rahva lunastab; aga peale selle k
22 Ka m
23 kui nad Tema ihu ei leidnud, tulid nad ja ütlesid endid näinud olevat ka Inglite nägemust, kes ütlevad Tema elavat!
24 Ja m
25 Tema ütles neile: „Oh te m
26 Eks Kristus pidanud seda kannatama ja Oma auhiilgusesse minema?"
27 Ja Ta hakkas peale Moosesest ja k
28 Ja kui nad lähenesid külale, kuhu nad olid minemas, tegi Ta Enese eemale minema.
29 Ja nad käisid Temale peale ning ütlesid: „Jää meie juure, sest
30 Ja sündis, kui Ta nendega lauas istus, et Ta v
31 Siis nende silmad läksid lahti ja nad tundsid Tema ära! Ja Tema kadus nende silmist.
32 Ja nad ütlesid üksteisele: „Eks meie süda p
33 Ja nad t
34 kes ütlesid: „Issand on t
35 Ja nemad ise jutustasid, mis teel oli sündinud ja kuidas nad Tema olid leiva murdmisest ära tunnud.
36 Aga kui nad seda rääkisid, seisis Jeesus ise nende keskel ja ütles neile: „Rahu olgu teile!"
37 Nemad kohkusid ja l
38 Ent Tema ütles neile: „Miks te olete nii väga ehmunud? Ja mispärast t
39 Vaadake Mu käsi ja jalgu, et Mina see olen! Katsuge Mind kätega ja nähke, sest vaimul ei ole liha ega luid, n
40 Ja seda üteldes näitas Ta neile Oma käsi ja jalgu.
41 Aga kui nad r
42 Ja nad panid Tema ette pala küpsetatud kala.
43 Ja Tema v
44 Siis Ta ütles neile: „Need on k
45 Siis Ta avas nende m
46 Ja ta ütles neile: „N
47 ja Tema nimel peab kuulutatama meeleparandust pattude andekssaamiseks k
48 Teie olete nende asjade tunnistajad!
49 Ja vaata, Mina läkitan teie peale Oma Isa t
50 Siis Ta viis nad välja Betaania lähedale ja t
51 Ja sündis, et Ta neid
52 Ja nemad kummardasid Teda ning läksid tagasi Jeruusalemma suure r
53 ja olid alati pühakojas, tänades Jumalat!