1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda õ magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom õt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az õ választottaiért, kik õ hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútûrõ is irántuk?

8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-é hitet e földön?

1 Aga ta ütles neile tähendamiss

2 Ta ütles: „Ūhes linnas oli kohtunik, kes ei kartnud Jumalat ega häbenenud inimesi.

3 Samas linnas oli ka lesknaine. See tuli ta juure ja ütles: Kaitse mu

4 Ja kaua aega ta ei tahtnud. Kuid pärast ta m

5 siis ometigi, kuna see lesk mind tüütab, muretsen ma temale

6 Siis ütles Issand: „Kuulge, mida see ülekohtune kohtunik ütleb!

7 Kas siis Jumal ei peaks muretsema

8 Ma ütlen teile: Küll ta peatselt muretseb neile