1 Felele erre Jób, és monda:2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?10 A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?13 Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.16 Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.21 Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.22 Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.24 Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

1 Allora Giobbe rispose e disse:2 "Voi, certo, valete quanto un popolo, e con voi morrà la sapienza.3 Ma del senno ne ho anch’io al par di voi, non vi son punto inferiore; e cose come codeste chi non le sa?4 Io dunque dovrei essere il ludibrio degli amici! Io che invocavo Iddio, ed ei mi rispondeva; il ludibrio io, l’uomo giusto, integro!5 Lo sprezzo alla sventura è nel pensiero di chi vive contento; esso è sempre pronto per coloro a cui vacilla il piede.6 Sono invece tranquille le tende de’ ladroni e chi provoca Iddio, chi si fa un dio della propria forza, se ne sta al sicuro.7 Ma interroga un po’ gli animali, e te lo insegneranno; gli uccelli del cielo, e te lo mostreranno;8 o parla alla terra ed essa te lo insegnerà, e i pesci del mare te lo racconteranno.9 Chi non sa, fra tutte queste creature, che la mano dell’Eterno ha fatto ogni cosa,10 ch’egli tiene in mano l’anima di tutto quel che vive, e lo spirito di ogni essere umano?11 L’orecchio non discerne esso le parole, come il palato assaggia le vivande?12 Nei vecchi si trova la sapienza e lunghezza di giorni da intelligenza.13 Ma in Dio stanno la saviezza e la potenza, a lui appartengono il consiglio e l’intelligenza.14 Ecco, egli abbatte, e niuno può ricostruire; Chiude un uomo in prigione, e non v’è chi gli apra.15 Ecco, egli trattiene le acque, e tutto inaridisce; le lascia andare, ed esse sconvolgono la terra.16 Egli possiede la forza e l’abilità; da lui dipendono chi erra e chi fa errare.17 Egli manda scalzi i consiglieri, colpisce di demenza i giudici.18 Scioglie i legami dell’autorità dei re e cinge i loro fianchi di catene.19 Manda scalzi i sacerdoti, e rovescia i potenti.20 Priva della parola i più eloquenti, e toglie il discernimento ai vecchi.21 Sparge lo sprezzo sui nobili, e rallenta la cintura ai forti.22 Rivela le cose recondite, facendole uscir dalle tenebre, e trae alla luce ciò ch’è avvolto in ombra di morte.23 Aggrandisce i popoli e li annienta, amplia le nazioni e le riconduce nei loro confini;24 Toglie il senno ai capi della terra, e li fa errare in solitudini senza sentiero.25 Van brancolando nelle tenebre, senza alcuna luce, e li fa barcollare come ubriachi.