1 Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.2 És szóla Jób, és monda:3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.4 Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.6 Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.9 Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.19 Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.23 A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.25 Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

1 Allora Giobbe aprì la bocca e maledisse il giorno della sua nascita.2 E prese a dire così:3 "Perisca il giorno ch’io nacqui e la notte che disse: "E’ concepito un maschio!"4 Quel giorno si converta in tenebre, non se ne curi Iddio dall’alto, né splenda sovr’esso raggio di luce!5 Se lo riprendano le tenebre e l’ombra di morte, resti sovr’esso una fitta nuvola, le eclissi lo riempian di paura!6 Quella notte diventi preda d’un buio cupo, non abbia la gioia di contar tra i giorni dell’anno, non entri nel novero de’ mesi!7 Quella notte sia notte sterile, e non vi s’oda grido di gioia.8 La maledicano quei che maledicono i giorni e sono esperti nell’evocare il drago.9 Si oscurino le stelle del suo crepuscolo, aspetti la luce e la luce non venga, e non miri le palpebre dell’alba,10 poiché non chiuse la porta del seno che mi portava, e non celò l’affanno agli occhi miei.11 Perché non morii nel seno di mia madre? Perché non spirai appena uscito dalle sue viscere?12 Perché trovai delle ginocchia per ricevermi e delle mammelle da poppare?13 Ora mi giacerei tranquillo, dormirei, ed avrei così riposo14 coi re e coi consiglieri della terra che si edificarono mausolei,15 coi principi che possedean dell’oro e che empiron d’argento le lor case;16 o, come l’aborto nascosto, non esisterei, sarei come i feti che non videro la luce.17 Là cessano gli empi di tormentare gli altri. Là riposano gli stanchi,18 là i prigioni han requie tutti insieme, senz’udir voce d’aguzzino.19 Piccoli e grandi sono là del pari, e lo schiavo è libero del suo padrone.20 Perché dar la luce all’infelice e la vita a chi ha l’anima nell’amarezza,21 i quali aspettano la morte che non viene, e la ricercano più che i tesori nascosti,22 e si rallegrerebbero fino a giubilarne, esulterebbero se trovassero una tomba?23 Perché dar vita a un uomo la cui via è oscura? e che Dio ha stretto in un cerchio?24 Io sospiro anche quando prendo il mio cibo, e i miei gemiti si spandono com’acqua.25 Non appena temo un male, ch’esso mi colpisce; e quel che pavento, mi piomba addosso.26 Non trovo posa, né requie, né pace, il tormento è continuo!"