1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fõk lesznek az ítélettételben;2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kõszál árnyéka a szomjúhozó földön.3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek.6 Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az õ szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezõ lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.7 A csalárdnak eszközei csalárdok, õ álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!10 Kevés idõ multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.12 Gyászolják az emlõket, a szép mezõket, a termõ szõlõtõket.13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendõ városnak minden öröm-házait;14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termõfölddé, és a termõföld erdõnek tartatik;16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termõföldön;17 És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.19 De jégesõ hull és megdõl az erdõ, és a város elsülyedve elsülyed!20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!

1 Eis que um rei reinará segundo a justiça, e os príncipes governarão com eqüidade.2 Cada um deles será como um abrigo contra o vento, um refúgio contra a chuva torrencial; como um fio de água num chão ressecado, e como a sombra de um alto rochedo em terra ressequida.3 Os olhos dos que vêem não mais serão ofuscados, e os ouvidos dos que ouvem estarão atentos.4 Os espíritos insensatos dispor-se-ão a compreender, e a língua dos gagos falará prontamente e com clareza;5 não mais se qualificará de nobre ao perverso, nem ao trapaceiro, de grande.6 Porque o insensato profere loucuras e seu coração dá-se ao mal; comete impiedades, forma sobre o Senhor conceitos errôneos, deixa o faminto queixar-se de sua miséria, priva da bebida àquele que tem sede.7 As intrigas do trapaceiro são desleais, ele maquina desígnios criminosos para perder os humildes com mentiras, o pobre que faz valer seu direito;8 o fidalgo, porém, tem pensamentos dignos, e um procedimento nobre.9 Mulheres descuidadas, escutei minha voz. Jovens confiantes demais, ouvi minhas palavras.10 Dentro de um ano e alguns dias, tremereis, indolentes, porque a vindima estará perdida e a colheita, frustrada.11 Fremi, descuidadas, tremei, confiantes. Despi-vos até estardes nuas. Cingi os vossos rins,12 batei nos vossos peitos, {chorando} sobre a sorte dos campos férteis e das vinhas fecundas,13 sobre as terras de meu povo, onde só crescem sarças, sobre todas as casas de prazer da cidade alegre.14 O palácio está deserto, a cidade barulhenta está abandonada. Ofel e a torre de guarda serão para sempre planaltos desnudos, onde vagueiam os asnos selvagens e pastam os rebanhos.15 Até que sobre nós se derrame o espírito do alto, então o deserto se mudará em vergel, e o vergel tomará o aspecto de uma floresta;16 no deserto reinará o direito, e a justiça residirá no vergel.17 A justiça produzirá a paz e o direito assegurará a tranqüilidade;18 meu povo habitará em mansão serena, em moradas seguras, em abrigos tranqüilos.19 {A floresta será abatida e a cidade, humilhada}.20 Bem-aventurados sereis por semear à margem de todos os cursos de água, e por deixar o boi e o asno sem peias.