1 Az Ezrahita Ethán tanítása.2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]

1 Hino de Etã, ezraíta. Cantarei, eternamente, as bondades do Senhor; minha boca publicará sua fidelidade de geração em geração.2 Com efeito, vós dissestes: A bondade é um edifício eterno. Vossa fidelidade firmastes no céu.3 Concluí, dizeis vós, uma aliança com o meu eleito; liguei-me por juramento a Davi, meu servo.4 Conservarei tua linhagem para sempre, manterei teu trono em todas as gerações.5 Senhor, os céus celebram as vossas maravilhosas obras, e na assembléia dos anjos a vossas fidelidade.6 Quem poderá, nas nuvens, igualar-se a Deus? Quem é semelhante ao Senhor entre os filhos de Deus?7 Terrível é Deus na assembléia dos santos, maior e mais tremendo que todos os que o cercam.8 Quem se compara a vós, Senhor, Deus dos exércitos? Sois forte, Senhor, e cheio de fidelidade.9 Dominais o orgulho do mar, amainais suas ondas revoltas.10 Calcastes Raab e o transportastes; com poderoso braço dispersastes vossos inimigos.11 Vossos são os céus e também a terra, vós que criastes o globo e tudo o que ele contém.12 O norte e o sul vós os fizestes; Tabor e Hermon em vosso nome exultam.13 Tendes o poder em vosso braço, a firmeza na mão, a autoridade em vossa destra.14 A justiça e o direito são o fundamento de vosso trono, a bondade e a fidelidade vos precedem.15 Feliz o povo que vos sabe louvar: caminha na luz de vossa face, Senhor.16 Vosso nome lhe é causa de contínua alegria, pela vossa justiça ele se glorifica,17 porque sois o esplendor de sua força, e é vosso favor que nos faz erguer a cabeça,18 pois no Senhor está o nosso escudo, e nosso rei no Santo de Israel.19 Outrora, em visão, falastes aos vossos santos e dissestes-lhes: Impus a coroa a um herói, escolhi meu eleito dentre o povo.20 Encontrei Davi, meu servidor, e o sagrei com a minha santa unção.21 Assistir-lhe-á sempre a minha mão, e meu braço o fortalecerá.22 Não o há de surpreender o inimigo, nem ousará oprimi-lo o malvado.23 Sob seus olhos esmagarei os seus contrários, serão feridos aqueles que o odeiam.24 Com ele ficarão minha fidelidade e bondade, pelo meu nome crescerá o seu poder.25 Estenderei a sua mão por sobre o mar, e a sua destra acima dos rios.26 Ele me invocará: Vós sois meu Pai, vós sois meu Deus e meu rochedo protetor.27 Por isso eu o constituirei meu primogênito, o mais excelso dentre todos os reis da terra.28 Assegurado lhe estará o favor eterno, e indissolúvel será meu pacto com ele.29 Dar-lhe-ei uma perpétua descendência, seu trono terá a duração dos céus.30 Se, porém, seus filhos abandonarem minha lei, se não observarem os meus preceitos,31 se violarem as minhas prescrições e não obedecerem às minhas ordens,32 eu punirei com vara a sua transgressão, e a sua falta castigarei com açoite.33 Mas não lhe retirarei o meu favor e não trairei minha promessa.34 não violarei minha aliança, não mudarei minha palavra dada.35 Jurei uma vez por todas pela minha santidade: a Davi não faltarei jamais.36 Sua posteridade permanecerá eternamente, e seu trono, como o sol, subsistirá diante de mim,37 como a lua que existirá sem fim, e o arco-íris, fiel testemunha nos céus.38 E, contudo, vós o repelistes e rejeitastes, gravemente vos irritastes contra aquele que vos é consagrado.39 Rompestes a aliança feita com o vosso servidor, lançastes por terra sua coroa,40 derrubastes todos os seus muros, arruinastes as suas fortalezas.41 Saquearam-no todos os transeuntes, e o escarneceram os seus vizinhos.42 A mão de seus inimigos exaltastes, de gozo enchestes todos os seus contrários.43 Embotastes o fio de sua espada, não o sustentastes na batalha.44 Fizestes terminar seu esplendor, por terra derrubastes o seu trono.45 Abreviastes a sua adolescência, e de ignomínia o cobristes.46 Até quando, Senhor? Até quando continuareis escondido? Até quando estará acesa a vossa cólera?47 Lembrai-vos como é curta a nossa vida, quão efêmeros os homens que criastes.48 Qual é o vivo que se livra da morte, ou pode subtrair a sua alma ao poder da morada dos mortos?49 Vossas bondades de outrora, ó Senhor, onde estão? E os juramentos que a Davi fizestes de fidelidade?50 Considerai, Senhor, a vergonha imposta aos vossos servidores. Levo em meu seio ultrajes das nações pagãs,51 insultos de vossos inimigos, Senhor, injúrias que lançam até nos passos daquele que vos é consagrado.52 Bendito seja o Senhor eternamente! Amém! Amém!