1 Asáf zsoltára.2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

1 Salmo de Asaf. Falou o Senhor Deus e convocou toda a terra, desde o levante até o poente.2 Do alto de Sião, ideal de beleza, Deus refulgiu:3 nosso Deus vem vindo e não se calará. Um fogo abrasador o precede; ao seu redor, furiosa tempestade.4 Do alto ele convoca os céus e a terra para julgar seu povo:5 Reuni os meus fiéis, que selaram comigo aliança pelo sacrifício.6 E os céus proclamam sua justiça, porque é o próprio Deus quem vai julgar.7 Escutai, ó meu povo, que eu vou falar: Israel, vou testemunhar contra ti. Deus, o teu Deus, sou eu.8 Não te repreendo pelos teus sacrifícios, pois teus holocaustos estão sempre diante de mim.9 Não preciso do novilho do teu estábulo, nem dos cabritos de teus apriscos,10 pois minhas são todas as feras das matas; há milhares de animais nos meus montes.11 Conheço todos os pássaros do céu, e tudo o que se move nos campos.12 Se tivesse fome, não precisava dizer-te, porque minha é a terra e tudo o que ela contém.13 Porventura preciso comer carne de touros, ou beber sangue de cabrito?...14 Oferece, antes, a Deus um sacrifício de louvor e cumpre teus votos para com o Altíssimo.15 Invoca-me nos dias de tribulação, e eu te livrarei e me darás glória.16 Ao pecador, porém, Deus diz: Por que recitas os meus mandamentos, e tens na boca as palavras da minha aliança?17 Tu que aborreces meus ensinamentos e rejeitas minhas palavras?18 Se vês um ladrão, te ajuntas a ele, e com adúlteros te associas.19 Dás plena licença à tua boca para o mal e tua língua trama fraudes.20 Tu te assentas para falar contra teu irmão, cobres de calúnias o filho de tua própria mãe.21 Eis o que fazes, e eu hei de me calar? Pensas que eu sou igual a ti? Não, mas vou te repreender e te lançar em rosto os teus pecados.22 Compreendei bem isto, vós que vos esqueceis de Deus: não suceda que eu vos arrebate e não haja quem vos salve.23 Honra-me quem oferece um sacrifício de louvor; ao que procede retamente, a este eu mostrarei a salvação de Deus.