1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.5 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.

1 {l} Senhor, por que ficais tão longe? Por que vos ocultais nas horas de angústia?2 Enquanto o ímpio se enche de orgulho, é vexado o infeliz com as tribulações que aquele tramou.3 O pecador se gloria até de sua cupidez, o cobiçoso blasfema e despreza a Deus.4 Em sua arrogância, o ímpio diz: Não há castigo, Deus não existe. É tudo e só o que ele pensa.5 Em todos os tempos, próspero é o curso de sua vida; vossos juízos estão acima de seu alcance; quanto a seus adversários, os despreza a todos.6 Diz no coração: Nada me abalará, jamais terei má sorte.7 De maledicência, astúcia e dolo sua boca está cheia; em sua língua só existem palavras injuriosas e ofensivas.8 Põe-se de emboscada na vizinhança dos povoados, mata o inocente em lugares ocultos; seus olhos vigiam o infeliz.9 Como um leão no covil, espreita, no escuro; arma ciladas para surpreender o infeliz, colhe-o, na sua rede, e o arrebata.10 Curva-se, agacha-se no chão, e os infortunados caem em suas garras.11 Depois diz em seu coração: Deus depressa se esquecerá, ele voltará a cabeça, nunca vê nada.12 Levantai-vos, Senhor! Estendei a mão, e não vos esqueçais dos pobres.13 Por que razão o ímpio despreza a Deus e diz em seu coração Não haverá castigo?14 Entretanto, vós vedes tudo: observais os que penam e sofrem, a fim de tomar a causa deles em vossas mãos. É a vós que se abandona o infortunado, sois vós o amparo do órfão.15 Esmagai, pois, o braço do pecador perverso; persegui sua malícia, para que não subsista.16 O Senhor é rei eterno, as nações pagãs desaparecerão de seu domínio.17 Senhor, ouvistes os desejos dos humildes, confortastes-lhes o coração e os atendestes.18 Para que justiça seja feita ao órfão e ao oprimido, nem mais incuta terror o homem tirado do pó.