1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.3 Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.4 Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!6 Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.8 Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:9 Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]

1 Ao mestre de canto. Salmo de Davi. Feliz quem se lembra do necessitado e do pobre, porque no dia da desgraça o Senhor o salvará.2 O Senhor há de guardá-lo e o conservará vivo, há de torná-lo feliz na terra e não o abandonará à mercê de seus inimigos.3 O Senhor o assistirá no leito de dores, e na sua doença o reconfortará.4 Quanto a mim, eu vos digo: Piedade para mim, Senhor; sarai-me, porque pequei contra vós.5 Meus inimigos falam de mim maldizendo: Quando há de morrer e se extinguir o seu nome?6 Se alguém me vem visitar, fala hipocritamente. Seu coração recolhe calúnias e, saindo fora, se apressa em divulgá-las.7 Todos os que me odeiam murmuram contra mim, e só procuram fazer-me mal.8 Um mal mortal, dizem eles, o atingiu; ei-lo deitado, para não mais se levantar.9 Até o próprio amigo em que eu confiava, que partilhava do meu pão, levantou contra mim o calcanhar.10 Ao menos vós, Senhor, tende piedade de mim; erguei-me, para eu lhes dar a paga que merecem.11 Nisto verei que me sois favorável, se meu inimigo não triunfar de mim.12 Vós, porém, me conservareis incólume, e na vossa presença me poreis para sempre.13 Bendito seja o Senhor, Deus de Israel, de eternidade em eternidade! Assim seja! Assim seja!