1 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

1 Ao mestre de canto. Salmo de Davi. Ó Deus de meu louvor, não fiqueis insensível,2 porque contra mim se abriu boca ímpia e pérfida.3 Falaram-me com palavras mentirosas, com discursos odiosos me envolveram; e sem motivo me atacaram.4 Em resposta ao meu afeto me acusaram. Eu, porém, orava.5 Pagaram-me o bem com o mal, e o amor com o ódio.6 Suscitai contra ele um ímpio, levante-se à sua direita um acusador.7 Quando o julgarem, saia condenado, e sem efeito o seu recurso.8 Sejam abreviados os seus dias, tome outro o seu encargo.9 Fiquem órfãos os seus filhos, e viúva a sua esposa.10 Andem errantes e mendigos os seus filhos, expulsos de suas casas devastadas.11 Arrebate o credor todos os seus bens, estrangeiros pilhem o fruto de seu trabalho.12 Ninguém lhes tenha misericórdia, nem haja quem se condoa de seus órfãos.13 Exterminada seja a sua descendência, extinga-se o seu nome desde a segunda geração.14 Conserve o Senhor a lembrança da culpa de seus pais, jamais se apague o pecado de sua mãe.15 Deus os tenha sempre presentes na memória, e risque-se da terra a sua lembrança,16 porque jamais pensou em ter misericórdia, mas perseguiu o pobre e desvalido e teve ódio mortal ao homem de coração abatido.17 Amou a maldição: que ela caia sobre ele! Recusou a bênção: que ela o abandone!18 Seja coberto de maldição como de um manto, que ela penetre em suas entranhas como água e se infiltre em seus ossos como óleo.19 Seja-lhe como a veste que o cobre, como um cinto que o cinja para sempre.20 Esta, a paga do Senhor àqueles que me acusam e que só dizem mal de mim.21 Mas vós, Senhor Deus, tratai-me segundo a honra de vosso nome. Salvai-me em nome de vossa benigna misericórdia,22 porque sou pobre e miserável; trago, dentro de mim, um coração ferido.23 Vou-me extinguindo como a sombra da tarde que declina, sou levado para longe como o gafanhoto.24 Vacilam-me os joelhos à força de jejuar, e meu corpo se definha de magreza.25 Fizeram-me objeto de escárnio, abanam a cabeça ao me ver.26 Ajudai-me, Senhor, meu Deus. Salvai-me segundo a vossa misericórdia.27 Que reconheçam aqui a vossa mão, e saibam que fostes vós que assim fizestes.28 Enquanto amaldiçoam, abençoai-me. Sejam confundidos os que se insurgem contra mim, e que vosso servo seja cumulado de alegria.29 Cubram-se de ignomínia meus detratores, e envolvam-se de vergonha como de um manto.30 Celebrarei altamente o Senhor, e o louvarei em meio à multidão,31 porque ele se pôs à direita do pobre, para o salvar dos que o condenam.