1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]

1 Ao mestre de canto. Com instrumentos de corda. Hino de Davi. Prestai ouvidos, ó Deus, à minha oração, não vos furteis à minha súplica;2 Escutai-me e atendei-me. Na minha angústia agito-me num vaivém, perturbo-me3 à voz do inimigo, sob os gritos do pecador. Eles lançam o mal contra mim, e me perseguem com furor.4 Palpita-me no peito o coração, invade-me um pavor de morte.5 Apoderam-se de mim o terror e o medo, e o pavor me assalta.6 Digo-me, então: tivesse eu asas como a pomba, voaria para um lugar de repouso;7 ir-me-ia bem longe morar no deserto.8 Apressar-me-ia em buscar um abrigo contra o vendaval e a tempestade.9 Destruí-os, Senhor, confundi-lhes as línguas, porque só vejo violência e discórdia na cidade.10 Dia e noite percorrem suas muralhas, no seu interior só há injustiça e opressão.11 Grassa a astúcia no seu meio, a iniqüidade e a fraude não deixam suas praças.12 Se o ultraje viesse de um inimigo, eu o teria suportado; se a agressão partisse de quem me odeia, dele me esconderia.13 Mas eras tu, meu companheiro, meu íntimo amigo,14 com quem me entretinha em doces colóquios; com quem, por entre a multidão, íamos à casa de Deus.15 Que a morte os colha de improviso, que eles desçam vivos à mansão dos mortos. Porque entre eles, em suas moradas, só há perversidade.16 Eu, porém, bradarei a Deus, e o Senhor me livrará.17 Pela tarde, de manhã e ao meio-dia lamentarei e gemerei; e ele ouvirá minha voz.18 Dar-me-á a paz, livrando minha alma dos que me acossam, pois numerosos são meus inimigos.19 O Senhor me ouvirá e os humilhará, ele que reina eternamente, porque não se emendem nem temem a Deus.20 Cada um deles levanta a mão contra seus amigos. Todos violam suas alianças.21 De semblante mais brando do que o creme, trazem, contudo, no coração a hostilidade; suas palavras são mais untuosas do que o óleo, porém, na verdade, espadas afiadas.22 Depõe no Senhor os teus cuidados, porque ele será teu sustentáculo; não permitirá jamais que vacile o justo.23 E vós, ó meu Deus, vós os precipitareis no fundo do abismo da morte. Os homens sanguinários e ardilosos não alcançarão a metade de seus dias! Quanto a mim, é em vós, Senhor, que ponho minha esperança.