1 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]

1 Ao mestre de canto. Hino dos filhos de Coré. Ó Deus, ouvimos com os nossos próprios ouvidos, nossos pais nos contaram a obra que fizestes em seus dias, nos tempos de antanho.2 Para implantá-los, expulsastes com as vossas mãos nações pagãs; para lhes dardes lugar, abatestes povos.3 Com efeito, não foi com sua espada que conquistaram essa terra, nem foi seu braço que os salvou, mas foi vossa mão, foi vosso braço, foi o resplendor de vossa face, porque os amastes.4 Meu Deus, vós sois o meu rei, vós que destes as vitórias a Jacó.5 Por vossa graça repelimos os nossos inimigos, em vosso nome esmagamos nossos adversários.6 Não foi em meu arco que pus minha confiança, nem foi minha espada que me salvou,7 mas fostes vós que nos livrastes de nossos inimigos e confundistes os que nos odiavam.8 Era em Deus que em todo o tempo nos gloriávamos, e seu nome sempre celebrávamos.9 Agora, porém, nos rejeitais e confundis; e já não ides à frente de nossos exércitos.10 Vós nos fizestes recuar diante do inimigo, e os que nos odiavam pilharam nossos bens.11 Entregastes-nos como ovelhas para o corte, e nos dispersastes entre os pagãos.12 Vendestes vosso povo por um preço vil, e pouco lucrastes com esta venda.13 Fizeste-nos o opróbrio de nossos vizinhos, irrisão e ludíbrio daqueles que nos cercam.14 Fizestes de nós a sátira das nações pagãs, e os povos nos escarnecem à nossa vista.15 Continuamente estou envergonhado, a confusão cobre-me a face,16 por causa dos insultos e ultrajes de um inimigo cheio de rancor.17 E, apesar de todos esses males que nos sobrevieram, não vos esquecemos, não violamos a vossa aliança.18 Nosso coração não se desviou de vós, nem nossos passos se apartaram de vossos caminhos,19 para que nos esmagueis no lugar da aflição e nos envolvais de trevas...20 Se houvéramos olvidado o nome de nosso Deus e estendido as mãos a um deus estranho,21 porventura Deus não o teria percebido, ele que conhece os segredos do coração?22 Mas por vossa causa somos entregues à morte todos os dias e tratados como ovelhas de matadouro.23 Acordai, Senhor! Por que dormis? Despertai! Não nos rejeiteis continuamente!24 Por que ocultais a vossa face e esqueceis nossas misérias e opressões?25 Nossa alma está prostrada até o pó, e colado no solo o nosso corpo.26 Levantai-vos em nosso socorro e livrai-nos, pela vossa misericórdia.