1 Jób pedig felele, és monda:2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.11 Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!12 Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.15 Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.16 A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

1 Jó tomou a palavra nestes termos:2 Ah! se pudessem pesar minha aflição, e pôr na balança com ela meu infortúnio!3 esta aqui apareceria mais pesada do que a areia dos mares: eis por que minhas palavras são desvairadas.4 As setas do Todo-poderoso estão cravadas em mim, e meu espírito bebe o veneno delas; os terrores de Deus me assediam5 Porventura orneja o asno montês, quando tem erva? Muge o touro junto de sua forragem?6 Come-se uma coisa insípida sem sal? Pode alguém saborear aquilo que não tem gosto algum?7 Minha alma recusa-se a tocar nisso, meu coração está desgostoso.8 Quem me dera que meu voto se cumpra, e que Deus realize minha esperança!9 Que Deus consinta em esmagar-me, que deixe suas mãos cortarem meus dias!10 Teria pelo menos um consolo, e exultaria em seu impiedoso tormento, por não ter renegado as palavras do Santo.11 Pois, que é minha força para que eu espere, qual é meu fim, para me portar com paciência?12 Será que tenho a fortaleza das pedras, e será de bronze minha carne?13 Não encontro socorro algum, qualquer esperança de salvação me foi tirada.14 Recusar a piedade a um amigo é abandonar o temor ao Todo-poderoso.15 Meus irmãos são traiçoeiros como a torrente, como as águas das torrentes que somem.16 Rolam agitadas pelo gelo, empoçam-se com a neve derretida.17 No tempo da seca, elas se esgotam, e ao vir o calor, seu leito seca.18 as caravanas se desviam das veredas, penetram no deserto e perecem;19 As caravanas de Tema espreitavam, os comboios de Sabá contavam com elas;20 ficaram transtornados nas suas suposições: ao chegarem ao lugar, ficaram confusos.21 É assim que falhais em cumprir o que de vós se esperava nesta hora; a vista de meu infortúnio vos aterroriza.22 Porventura, disse-vos eu: Dai-me qualquer coisa de vossos bens, dai-me presentes,23 livrai-me da mão do inimigo, e tirai-me do poder dos violentos?24 Ensinai-me e eu me calarei, mostrai-me em que falhei.25 Como são eficazes as expressões conforme a eqüidade! Mas em que podereis surpreender-me?26 Pretendeis censurar palavras? Palavras desesperadas, leva-as o vento.27 Seríeis capazes de pôr em leilão até mesmo um órfão, de traficar o vosso amigo!28 Vamos, peço-vos, olhai para mim face a face, não mentirei.29 Vinde de novo; não sejais injustos; vinde: estou inocente nessa questão.30 Haverá iniqüidade em minha língua? Meu paladar não sabe discernir o mal?