1 Felele pedig Jób, és monda:2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!

1 Jó tomou a palavra nestes termos:2 Sim; bem sei que é assim; como poderia o homem ter razão contra Deus?3 Se quisesse disputar com ele, não lhe responderia uma vez entre mil.4 Deus é sábio em seu coração e poderoso, quem pode afrontá-lo impunemente?5 Ele transporta os montes sem que estes percebam, ele os desmorona em sua cólera.6 Sacode a terra em sua base, e suas colunas são abaladas.7 Dá uma ordem ao sol que não se levante, põe um selo nas estrelas.8 Ele sozinho formou a extensão dos céus, e caminha sobre as alturas do mar.9 Ele criou a Grande Ursa, Órion, as Plêiades, e as câmaras austrais.10 Fez maravilhas insondáveis, prodígios incalculáveis.11 Ele passa despercebido perto de mim, toca levemente em mim sem que eu tenha percebido.12 Quem poderá impedi-lo de arrebatar uma presa? Quem lhe dirá: Por que fazes isso?13 De sua cólera Deus não volta atrás; diante dele jazem prosternados os auxiliares de Raab.14 Quem sou eu para replicar-lhe, para escolher argumentos contra ele?15 Ainda que eu tivesse razão, não responderia; pediria clemência a meu juiz.16 Se eu o chamasse, e ele não me respondesse, não acreditaria que tivesse ouvido a minha voz;17 ele, que me desfaz como um redemoinho, que multiplica minhas feridas sem manifestar o motivo,18 que não me deixa tomar fôlego, mas me enche de amarguras.19 Se se busca fortaleza, é ele o forte; se se busca o direito, quem o determinará?20 Se eu pretendesse ser justo, minha boca me condenaria; se fosse inocente, ela me declararia perverso.21 Inocente! Sim, eu o sou; pouco me importa a vida, desprezo a existência.22 Pouco importa; é por isso que eu disse que ele faz perecer o inocente como o ímpio.23 Se um flagelo causa de repente a morte, ele ri-se do desespero dos inocentes.24 A terra está entregue nas mãos dos maus, e ele cobre com um véu os olhos de seus juízes; se não é ele, quem é pois {que faz isso}?25 Os dias de minha vida são mais rápidos do que um corcel, fogem sem ter visto a felicidade26 passam como as barcas de junco, como a águia que se precipita sobre a presa27 Se decido esquecer minha queixa, abandonar meu ar triste e voltar a ser alegre,28 temo por todos os meus tormentos, sabendo que não me absolverás.29 Tenho certeza de ser condenado: o que me adianta cansar-me em vão?30 Por mais que me lavasse na neve, que limpasse minhas mãos na lixívia,31 tu me atirarias na imundície, e as minhas próprias vestes teriam horror de mim.32 {Deus} não é um homem como eu a quem possa responder, com quem eu possa comparecer na justiça,33 pois que não há entre nós árbitro que ponha sua mão sobre nós dois.34 Que {Deus} retire sua vara de cima de mim, para pôr um termo a seus medonhos terrores;35 então lhe falarei sem medo; pois, estou só comigo mesmo.