1 Felele pedig Jób, és monda:2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?8 Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.9 Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?16 Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.19 Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!23 Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;24 Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.31 Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

1 Jó tomou então a palavra nestes termos:2 Ouvi, ouvi minhas palavras, que eu tenha pelo menos esse consolo de vossa parte.3 Permiti que eu fale; quando tiver falado, zombai à vontade.4 É de um homem que me queixo? E como não hei de perder a paciência?5 Olhai para mim; ireis ficar estupefactos, e poreis a mão sobre a boca.6 Quando penso nisso, fico estarrecido, e todo o meu corpo treme.7 Como é que os maus vivem, envelhecem, e cresce o seu vigor?8 Sua posteridade prospera diante deles, e seus descendentes sob seus olhos;9 sua casa é tranqüila, sem alarmes, a vara de Deus não os atinge.10 Seu touro é cada vez mais fecundo, sua vaca dá cria sem nunca abortar.11 Deixam os filhos correr como carneiros, e os seus pequenos saltam e brincam.12 Cantam ao som do pandeiro e da cítara, divertem-se ao som da flauta.13 Passam os dias na alegria, e descem tranqüilamente à região dos mortos.14 Ora, dizem a Deus: Afasta-te de nós, não queremos conhecer os teus caminhos;15 quem é o Todo-poderoso para que o sirvamos? Que vantagem temos em lhe fazer orações?16 A felicidade não está em suas mãos? Contudo, longe de mim esteja o modo de pensar dos ímpios!17 Quantas vezes vemos apagar-se a lâmpada dos ímpios, e a ruína desabar sobre eles?18 São eles como a palha ao sopro do vento, como a cinza tragada pelo turbilhão?19 Deus {assim dizem}, reserva para os filhos o castigo do pai. Que ele mesmo o puna, para que o sinta!20 Que veja com os próprios olhos a sua ruína, e ele mesmo beba da cólera do Todo-poderoso!21 Que se lhe dá do que será feito de sua casa depois dele, se o número de seus meses já está contado?22 É a Deus, que se irá ensinar a sabedoria, a ele, que julga os seres superiores?23 Um morre no seio da prosperidade, plenamente feliz e tranqüilo,24 os flancos cobertos de gordura, e a medula dos ossos cheia de seiva;25 o outro morre com a amargura na alma, sem ter gozado a felicidade;26 juntos se deitam na terra, e os vermes recobrem a ambos.27 Ah! conheço vossos pensamentos, os julgamentos iníquos que fazeis de mim.28 Dizeis: Onde está a casa do tirano, onde está a tenda em que habitavam os ímpios?29 Não interrogastes os viajantes? Contestaríeis seus testemunhos?30 No dia da infelicidade o ímpio é poupado, no dia da cólera ele escapa.31 Quem reprova diante dele o seu proceder, e lhe pede contas de seus atos?32 Levam-no ao sepulcro, ficarão de vigília em sua câmara funerária.33 Os torrões do vale são-lhe leves; todos os homens irão em sua companhia, e foram inumeráveis seus predecessores.34 Que significam, pois, essas vãs consolações? Todas as vossas respostas são apenas perfídia.