1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?11 Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;16 Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.17 Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

1 Então Sofar de Naama tomou a palavra nestes termos:2 Ficará sem resposta o que fala muito, dar-se-á razão ao grande falador?3 Tua loquacidade fará calar a gente; zombarás sem que ninguém te repreenda?4 Dizes: Minha opinião é a verdadeira, sou puro a teus olhos.5 Oh! Se Deus pudesse falar, e abrir seus lábios para te responder,6 revelar-te os mistérios da sabedoria que são ambíguos para o espírito, saberias então que Deus esquece uma parte de tua iniqüidade.7 Pretendes sondar as profundezas divinas, atingir a perfeição do Todo-poderoso?8 Ela é mais alta do que o céu: que farás? É mais profunda que os infernos: como a conhecerás?9 É mais longa que a terra, mais larga que o mar.10 Se ele surge para aprisionar, se apela à justiça, quem o impedirá?11 Pois ele conhece os malfeitores, descobre a iniqüidade, presta atenção.12 Diante disso, uma cabeça oca poderia compreender, um asno tornar-se-ia razoável.13 Se voltares teu coração para Deus, e para ele estenderes os braços;14 se afastares de tuas mãos o mal, e não abrigares a iniqüidade debaixo de tua tenda,15 então poderás erguer a fronte sem mancha; serás estável, sem mais nenhum temor.16 Esquecerás daí por diante as tuas penas: como águas que passaram, serão apenas uma lembrança;17 o futuro te será mais brilhante do que o meio-dia, as trevas se mudarão em aurora;18 terás confiança e ficarás cheio de esperança: olhando em volta de ti, dormirás tranqüilo;19 repousarás sem que ninguém te inquiete muitos acariciarão teu rosto,20 mas os olhos dos maus serão consumidos; para eles, nenhum refúgio; não terão outra esperança senão em seu último suspiro.