1 És folytatá Elihu, és monda:2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]

1 Depois Eliú prosseguiu nestes termos:2 Espera um pouco e te instruirei, tenho ainda palavras em defesa de Deus;3 irei buscar longe a minha ciência, e justificarei meu Criador.4 Minhas palavras não são certamente mentirosas, estás tratando com um homem de ciência sólida.5 Deus é poderoso, mas não é arrogante, é poderoso por sua ciência:6 não deixa viver o mau, faz justiça aos aflitos,7 não afasta os olhos dos justos; e os faz assentar com os reis no trono, numa glória eterna.8 Se vierem a cair presos, ou se forem atados com os laços da infelicidade,9 ele lhes faz reconhecer as suas obras, e as faltas que cometeram por orgulho;10 e abre-lhes os ouvidos para corrigi-los, e diz-lhes que renunciem à iniqüidade.11 Se escutam e obedecem, terminam seus dias na felicidade, e seus anos na delícia;12 se não, morrem de um golpe, expiram por falta de sabedoria.13 Os corações ímpios são entregues à cólera; não clamam a Deus quando ele os aprisiona,14 morrem em plena mocidade, a vida deles passa como a dos efeminados.15 Mas Deus salvará o pobre pela sua miséria, e o instrui pelo sofrimento.16 A ti também retirará das fauces da angústia, numa larga liberdade, e no repouso de uma mesa bem guarnecida.17 E tu te comportas como um malvado, com o risco de incorrer em sentença e penalidade.18 Toma cuidado para que a cólera não te inflija um castigo, e que o tamanho do resgate não te perca.19 Levará ele em conta teu grito na aflição, e todos os esforços do vigor?20 Não suspires pela noite, para que os povos voltem para seus lugares.21 Guarda-te de declinar para a iniqüidade, e de preferir a injustiça ao sofrimento.22 Vê, Deus é sublime em seu poder. Que senhor lhe é comparável?23 Quem lhe fixou seu caminho? Quem pode dizer-lhe: Fizeste mal?24 Antes pensa em glorificar sua obra, que os humanos celebram em seus cantos.25 Todos os homens a contemplam; o mortal a considera de longe.26 Deus é grande demais para que o possamos conhecer; o número de seus anos é incalculável.27 Atrai as gotinhas de água para transformá-las em chuva no nevoeiro,28 as nuvens as espalham, e as destilam sobre a multidão dos homens.29 Quem pode compreender como se estendem as nuvens, e o estrépito de sua tenda?30 Espalha em volta dele a sua luz, e cobre os cimos das montanhas.31 É por esse meio que nutre os povos, e fornece-lhes abundância de alimentos.32 Nas suas mãos estende o raio, fixa-lhe o alvo a atingir;33 seu estrondo o anuncia, o rebanho também anuncia aquele que se aproxima.