1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.
3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.
5 A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.
6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!
7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
10 A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.
11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13 A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15 A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;
16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.
17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18 Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.
21 A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
23 Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.
26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
1 Chama para ver se te respondem; a qual dos santos te dirigirás?
2 O arrebatamento mata o insensato, a inveja leva o tolo à morte.
3 Vi o insensato deitar raiz, e de repente sua morada apodreceu.
4 Seus filhos são privados de qualquer socorro, são pisados à porta, ninguém os defende.
5 O faminto come sua colheita e a leva embora, por detrás da cerca de espinhos, e os sequiosos engolem seus bens.
6 Pois o mal não sai do pó, e o sofrimento não brota da terra:
7 é o homem quem causa o sofrimento como as faíscas voam no ar.
8 Por isso, eu rogarei a Deus, apresentarei minha súplica ao Senhor.
9 Ele faz coisas grandes e insondáveis, maravilhas incalculáveis;
10 espalha a chuva sobre a terra, e derrama as águas sobre os campos;
11 exalta os humildes, e dá nova alegria aos que estão de luto;
12 frustra os projetos dos maus, cujas mãos não podem executar os planos;
13 apanha os jeitosos em suas próprias manhas, e os projetos dos astutos se tornam prematuros;
14 em pleno dia encontram as trevas, e andam às apalpadelas ao meio-dia como se fosse noite.
15 Salva o fraco da espada da língua deles, e o pobre da mão do poderoso;
16 volta a esperança ao infeliz, e é fechada a boca da iniqüidade.
17 Bem-aventurado o homem a quem Deus corrige! Não desprezes a lição do Todo-poderoso,
18 pois ele fere e cuida; se golpeia, sua mão cura.
19 Seis vezes te salvará da angústia, e, na sétima, o mal não te atingirá.
20 No tempo de fome, te preservará da morte, e, no combate, do gume da espada;
21 estarás a coberto do açoite da língua, não terás medo quando vires a ruína;
22 rirás das calamidades e da fome, não temerás as feras selvagens.
23 Farás um pacto com as pedras do chão, e os animais dos campos estarão em paz contigo.
24 Dentro de tua tenda conhecerás a paz, visitarás tuas terras, onde nada faltará;
25 verás tua posteridade multiplicar-se, e teus descendentes crescerem como a erva dos campos.
26 Entrarás maduro no sepulcro, como um feixe de trigo que se recolhe a seu tempo.
27 Eis o que observamos; é assim; eis o que aprendemos; tira proveito disso.