1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!10 Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,11 Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.12 Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!17 Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.18 Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.22 Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

1 É em vós, Senhor, que procuro meu refúgio; que minha esperança não seja para sempre confundida.2 Por vossa justiça, livrai-me, libertai-me; inclinai para mim vossos ouvidos e salvai-me.3 Sede-me uma rocha protetora, uma cidadela forte para me abrigar: e vós me salvareis, porque sois meu rochedo e minha fortaleza.4 Meu Deus, livrai-me da mãos do iníquo, das garras do inimigo e do opressor,5 porque vós sois, ó meu Deus, minha esperança. Senhor, desde a juventude vós sois minha confiança.6 Em vós eu me apoiei desde que nasci, desde o seio materno sois meu protetor; em vós eu sempre esperei.7 Tornei-me para a turba um objeto de admiração, mas vós tendes sido meu poderoso apoio.8 Minha boca andava cheia de vossos louvores, cantando continuamente vossa glória.9 Na minha velhice não me rejeiteis, ao declinar de minhas forças não me abandoneis.10 Porque falam de mim meus inimigos e os que me observam conspiram contra mim,11 dizendo: Deus o abandonou; persegui-o e prendei-o, porque não há ninguém para o livrá-lo.12 Ó Deus, não vos afasteis de mim. Meu Deus, apressai-vos em me socorrer.13 Sejam confundidos e pereçam os que atentam contra minha vida, sejam cobertos de vergonha e confusão os que procuram minha desgraça.14 Eu, porém, hei de esperar sempre, e, dia após dia, vos louvarei mais.15 Minha boca proclamará vossa justiça e vossos auxílios de todos os dias, sem poder enumerá-los todos.16 Os portentos de Deus eu narrarei, só a vossa justiça hei de proclamar, Senhor.17 Vós me tendes instruído, ó Deus, desde minha juventude, e até hoje publico as vossas maravilhas.18 Na velhice e até os cabelos brancos, ó Deus, não me abandoneis, a fim de que eu anuncie à geração presente a força de vosso braço, e vosso poder à geração vindoura,19 e vossa justiça, ó Deus, que se eleva à altura dos céus, pela qual vós fizestes coisas grandiosas. Senhor, quem vos é comparável?20 Vós me fizestes passar por numerosas e amargas tribulações para, de novo, me fazer viver e dos abismos da terra novamente me tirar.21 Aumentai minha grandeza, e de novo consolai-me.22 Celebrarei então vossa fidelidade nas cordas da lira, eu vos cantarei na harpa, ó Santo de Israel.23 Meus lábios e minha alma que resgatastes exultarão de alegria quando eu cantar a vossa glória.24 E, dia após dia, também minha língua exaltará vossa justiça, porque ficaram cobertos de vergonha e confusão aqueles que buscavam minha perdição.