1 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.4 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.7 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?9 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]

1 Ao mestre de canto, segundo Iditum. Salmo de Asaf. Minha voz se eleva para Deus e clamo. Elevo minha voz a Deus para que ele me atenda;2 No dia de angústia procuro o Senhor. De noite minhas mãos se levantam para ele sem descanso; e, contudo, minha alma recusa toda consolação.3 Faz-me gemer a lembrança de Deus; na minha meditação, sinto o espírito desfalecer.4 Vós me conservais os olhos abertos, estou perturbado, falta-me a palavra.5 Penso nos dias passados,6 lembro-me dos anos idos. De noite reflito no fundo do coração e, meditando, indaga meu espírito:7 Porventura Deus nos rejeitará para sempre? Não mais há de nos ser propício?8 Estancou-se sua misericórdia para o bom? Estará sua promessa desfeita para sempre?9 Deus se terá esquecido de ter piedade? Ou sua cólera anulou sua clemência?10 E concluo então: O que me faz sofrer é que a destra do Altíssimo não é mais a mesma...11 Das ações do Senhor eu me recordo, lembro-me de suas maravilhas de outrora.12 Reflito em todas vossas obras, e em vossos prodígios eu medito.13 Ó Deus, santo é o vosso proceder. Que deus há tão grande quanto o nosso Deus?14 Vós sois o Deus dos prodígios, vosso poder manifestastes entre os povos.15 Com o poder de vosso braço resgatastes vosso povo, os filhos de Jacó e de José.16 As águas vos viram, Senhor, as águas vos viram; elas tremeram e as vagas se puseram em movimento.17 Em torrentes de água as nuvens se tornaram, elas fizeram ouvir a sua voz, de todos os lados fuzilaram vossas flechas.18 Na procela ribombaram os vossos trovões, os relâmpagos iluminaram o globo; abalou-se com o choque e tremeu a terra toda.19 Vós vos abristes um caminho pelo mar, uma senda no meio das muitas águas, permanecendo invisíveis vossos passos.20 Como um rebanho conduzistes vosso povo, pelas mãos de Moisés e de Aarão.