1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.7 Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.10 Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.22 Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.26 Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.32 Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.34 A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]

1 Ao mestre de canto. Salmo de Davi. Cântico. Levanta-se Deus; eis que se dispersam seus inimigos, e fogem diante dele os que o odeiam.2 Eles se dissipam como a fumaça, como a cera que se derrete ao fogo. Assim perecem os maus diante de Deus.3 Os justos, porém, exultam e se rejubilam em sua presença, e transbordam de alegria.4 Cantai à glória de Deus, cantai um cântico ao seu nome, abri caminho para o que em seu carro avança pelo deserto. Senhor é o seu nome, exultai em sua presença.5 É o pai dos órfãos e o protetor das viúvas, esse Deus que habita num templo santo.6 Aos abandonados Deus preparou uma casa, conduz os cativos à liberdade e ao bem-estar; só os rebeldes ficam num deserto ardente.7 Ó Deus, quando saíeis à frente de vosso povo, quando avançáveis pelo deserto,8 a terra tremia, os próprios céus rorejavam diante de vós, o monte Sinai estremecia na presença do Deus de Israel.9 Sobre vossa herança fizestes cair generosa chuva, e restaurastes suas forças fatigadas.10 Vosso rebanho fixou habitação numa terra que vossa bondade, ó Deus, lhe havia preparado.11 Apenas o Senhor profere uma palavra, tornam-se numerosas as mulheres que anunciam a boa nova:12 Fogem, fogem os reis dos exércitos; os habitantes partilham os despojos.13 Enquanto entre os rebanhos repousáveis, as asas da pomba refulgiam como prata, e de ouro era o brilho de suas penas.14 Quando o Todo-poderoso dispersava os reis, caía a neve sobre o Salmon.15 Os montes de Basã são elevados, alcantilados são os montes de Basã.16 Montes escarpados, por que invejais a montanha que Deus escolheu para morar, para nela estabelecer uma habitação eterna?17 São milhares e milhares os carros de Deus: do Sinai vem o Senhor ao seu santuário.18 Subindo nas alturas levastes os cativos; recebestes homens como tributos, aqueles que recusaram habitar com o Senhor Deus.19 Bendito seja o Senhor todos os dias; Deus, nossa salvação, leva nossos fardos:20 nosso Deus é um Deus que salva, da morte nos livra o Senhor Deus.21 Sim, Deus parte a cabeça de seus inimigos, o crânio hirsuto do que persiste em seus pecados.22 Dissera o Senhor: Ainda que seja de Basã, eu os farei voltar, eu os trarei presos das profundezas do mar,23 para que banhes no sangue os teus pés, e a língua de teus cães receba dos inimigos seu quinhão.24 Contemplam a vossa chegada, ó Deus, a entrada do meu Deus, do meu rei, no santuário;25 Vêm na frente os cantores, atrás os tocadores de cítara; no meio, as jovens tocando tamborins.26 Bendizei a Deus nas vossas assembléias, bendizei ao Senhor, filhos de Israel!27 Eis Benjamim, o mais jovem, que vai na frente; depois os príncipes de Judá, com seus esquadrões; os príncipes de Zabulon, os príncipes de Neftali.28 Mostrai, ó Deus, o vosso poder, esse poder com que atuastes em nosso favor.29 Pelo vosso templo em Jerusalém, ofereçam-vos presentes os reis!30 Reprimi a fera dos canaviais, a manada dos touros com os novilhos das nações pagãs. Que eles se prosternem com barras de prata. Dispersai as nações que se comprazem na guerra.31 Aproximem-se os grandes do Egito, estenda a Etiópia suas mãos para Deus.32 Reinos da terra, cantai à glória de Deus, cantai um cântico ao Senhor,33 que é levado pelos céus, pelos céus eternos; eis que ele fala, sua voz é potente:34 Reconhecei o poder de Deus! Sua majestade se estende sobre Israel, sua potência aparece nas nuvens.35 De seu santuário, temível é o Deus de Israel; é ele que dá ao seu povo a força e o poder. Bendito seja Deus!