1 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:9 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]

1 Ao mestre de canto. Segundo a melodia A corça da aurora. Salmo de Davi. Meu Deus, meu Deus, por que me abandonastes? E permaneceis longe de minhas súplicas e de meus gemidos?2 Meu Deus, clamo de dia e não me respondeis; imploro de noite e não me atendeis.3 Entretanto, vós habitais em vosso santuário, vós que sois a glória de Israel.4 Nossos pais puseram sua confiança em vós, esperaram em vós e os livrastes.5 A vós clamaram e foram salvos; confiaram em vós e não foram confundidos.6 Eu, porém, sou um verme, não sou homem, o opróbrio de todos e a abjeção da plebe.7 Todos os que me vêem zombam de mim; dizem, meneando a cabeça:8 Esperou no Senhor, pois que ele o livre, que o salve, se o ama.9 Sim, fostes vós que me tirastes das entranhas de minha mãe e, seguro, me fizestes repousar em seu seio.10 Eu vos fui entregue desde o meu nascer, desde o ventre de minha mãe vós sois o meu Deus.11 Não fiqueis longe de mim, pois estou atribulado; vinde para perto de mim, porque não há quem me ajude.12 Cercam-me touros numerosos, rodeiam-me touros de Basã;13 contra mim eles abrem suas fauces, como o leão que ruge e arrebata.14 Derramo-me como água, todos os meus ossos se desconjuntam; meu coração tornou-se como cera, e derrete-se nas minhas entranhas.15 Minha garganta está seca qual barro cozido, pega-se no paladar a minha língua: vós me reduzistes ao pó da morte.16 Sim, rodeia-me uma malta de cães, cerca-me um bando de malfeitores. Traspassaram minhas mãos e meus pés:17 poderia contar todos os meus ossos. Eles me olham e me observam com alegria,18 repartem entre si as minhas vestes, e lançam sorte sobre a minha túnica.19 Porém, vós, Senhor, não vos afasteis de mim; ó meu auxílio, bem depressa me ajudai.20 Livrai da espada a minha alma, e das garras dos cães a minha vida.21 Salvai-me a mim, mísero, das fauces do leão e dos chifres dos búfalos.22 Então, anunciarei vosso nome a meus irmãos, e vos louvarei no meio da assembléia.23 Vós que temeis o Senhor, louvai-o; vós todos, descendentes de Jacó, aclamai-o; temei-o, todos vós, estirpe de Israel,24 porque ele não rejeitou nem desprezou a miséria do infeliz, nem dele desviou a sua face, mas o ouviu, quando lhe suplicava.25 De vós procede o meu louvor na grande assembléia, cumprirei meus votos na presença dos que vos temem.26 Os pobres comerão e serão saciados; louvarão o Senhor aqueles que o procuram: Vivam para sempre os nossos corações.27 Hão de se lembrar do Senhor e a ele se converter todos os povos da terra; e diante dele se prostrarão todas as famílias das nações,28 porque a realeza pertence ao Senhor, e ele impera sobre as nações.29 Todos os que dormem no seio da terra o adorarão; diante dele se prostrarão os que retornam ao pó.30 Para ele viverá a minha alma, há de servi-lo minha descendência. Ela falará do Senhor às gerações futuras31 e proclamará sua justiça ao povo que vai nascer: Eis o que fez o Senhor.