1 Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt.2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.7 Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

1 De Davi. Eu vos louvarei de todo o coração, Senhor, porque ouvistes as minhas palavras. Na presença dos anjos eu vos cantarei.2 Ante vosso santo templo prostrar-me-ei, e louvarei o vosso nome, pela vossa bondade e fidelidade, porque acima de todas as coisas, exaltastes o vosso nome e a vossa promessa.3 Quando vos invoquei, vós me respondestes; fizestes crescer a força de minha alma.4 Hão de vos louvar, Senhor, todos os reis da terra, ao ouvirem as palavras de vossa boca.5 E celebrarão os desígnios do Senhor: Verdadeiramente, grande é a glória do Senhor.6 Sim, excelso é o Senhor, mas olha os pequeninos, enquanto seu olhar perscruta os soberbos.7 Em meio à adversidade vós me conservais a vida, estendeis a mão contra a cólera de meus inimigos; salva-me a vossa mão.8 O Senhor completará o que em meu auxílio começou. Senhor, eterna é a vossa bondade: não abandoneis a obra de vossas mãos.