1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]

1 Vinde, manifestemos nossa alegria ao Senhor, aclamemos o Rochedo de nossa salvação;2 apresentemo-nos diante dele com louvores, e cantemos-lhe alegres cânticos,3 porque o Senhor é um Deus imenso, um rei que ultrapassa todos os deuses;4 nas suas mãos estão as profundezas da terra, e os cumes das montanhas lhe pertencem.5 Dele é o mar, ele o criou; assim como a terra firme, obra de suas mãos.6 Vinde, inclinemo-nos em adoração, de joelhos diante do Senhor que nos criou.7 Ele é nosso Deus; nós somos o povo de que ele é o pastor, as ovelhas que as suas mãos conduzem. Oxalá ouvísseis hoje a sua voz:8 Não vos torneis endurecidos como em Meribá, como no dia de Massá no deserto,9 onde vossos pais me provocaram e me tentaram, apesar de terem visto as minhas obras.10 Durante quarenta anos desgostou-me aquela geração, e eu disse: É um povo de coração desviado, que não conhece os meus desígnios.11 Por isso, jurei na minha cólera: Não hão de entrar no lugar do meu repouso.