1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.2 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.5 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:6 [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.7 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.9 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!10 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.11 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket.12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.13 Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.14 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.15 Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.16 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.17 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága. [ (Psalms 7:18) Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének. ]

1 Lamentação de Davi, que cantou em honra do Senhor, por causa de Cus, o benjaminita. Senhor, ó meu Deus, é em vós que eu busco meu refúgio; salvai-me de todos os que me perseguem e livrai-me,2 para que o inimigo não me arrebate como um leão, e me dilacere sem que ninguém me livre.3 Senhor, ó meu Deus, se acaso fiz isso, se minhas mãos cometeram a iniqüidade,4 se fiz mal ao homem pacífico, se oprimi os que me perseguiam sem motivo,5 que o inimigo me persiga e me apanhe, que ele me pise vivo ao solo e atire a minha honra ao pó.6 Levantai-vos, Senhor, na vossa cólera; erguei-vos contra o furor dos que me oprimem, erguei-vos para me defender numa causa que tomastes a vós.7 Que a assembléia das nações vos circunde, presidi-a de um trono elevado.8 O Senhor é o juiz dos povos. Fazei-me justiça, Senhor, segundo o meu justo direito, conforme minha integridade.9 Ponde fim à malícia dos ímpios e sustentai o direito, ó Deus de justiça, que sondais os corações e os rins.10 O meu escudo é Deus, ele salva os que têm o coração reto.11 Deus é um juiz íntegro, um Deus perpetuamente vingador.12 Se eles não se corrigem, ele afiará a espada, entesará o arco e visará.13 Contra os ímpios apresentará dardos mortíferos, lançará flechas inflamadas.14 Eis que o mau está em dores de parto, concebe a malícia e dá à luz a mentira.15 Abre um fosso profundo, mas cai no abismo por ele mesmo cavado.16 Sua malícia recairá em sua própria cabeça, e sua violência se voltará contra a sua fronte.17 Eu, porém, glorificarei o Senhor por sua justiça, e salmodiarei ao nome do Senhor, o Altíssimo.