1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!

1 Aleluia. Celebrai o Senhor, aclamai o seu nome, apregoai entre as nações as suas obras.2 Cantai-lhe hinos e cânticos, anunciai todas as suas maravilhas.3 Gloriai-vos do seu santo nome; rejubile o coração dos que procuram o Senhor.4 Recorrei ao Senhor e ao seu poder, procurai continuamente sua face.5 Recordai as maravilhas que operou, seus prodígios e julgamentos por seus lábios proferidos,6 ó descendência de Abraão, seu servidor, ó filhos de Jacó, seus escolhidos!7 É ele o Senhor, nosso Deus; suas sentenças comandam a terra inteira.8 Ele se lembra eternamente de sua aliança, da palavra que empenhou a mil gerações,9 que garantiu a Abraão, e jurou a Isaac,10 e confirmou a Jacó irrevogavelmente, e a Israel como aliança eterna,11 quando disse: Dar-te-ei a terra de Canaã, como parte de vossa herança.12 Quando não passavam de um reduzido número, minoria insignificante e estrangeiros na terra,13 e andavam errantes de nação em nação, de reino em reino,14 não permitiu que os oprimissem, e castigou a reis por causa deles.15 Não ouseis tocar nos que me são consagrados, nem maltratar os meus profetas.16 E chamou a fome sobre a terra, e os privou do pão que os sustentava.17 Diante deles enviara um homem: José, que fora vendido como escravo.18 Apertaram-lhe os pés entre grilhões, com cadeias cingiram-lhe o pescoço,19 até que se cumpriu a profecia, e o justificou a palavra de Deus.20 Então o rei ordenou que o soltassem, o soberano de povos o livrou,21 e o nomeou senhor de sua casa e governador de seus domínios,22 para, a seu bel-prazer, dar ordens a seus príncipes, e a seus anciãos, lições de sabedoria.23 Então Israel penetrou no Egito, Jacó foi viver na terra de Cam.24 Deus multiplicou grandemente o seu povo, e o tornou mais forte que seus inimigos.25 Depois, de tal modo lhes mudou os corações, que com aversão trataram o seu povo, e com perfídia, os seus servidores.26 Mas Deus lhes suscitou Moisés, seu servo, e Aarão, seu escolhido.27 Ambos operaram entre eles prodígios e milagres na terra de Cam.28 Mandou trevas e se fez noite, resistiram, porém, às suas palavras.29 Converteu-lhes as águas em sangue, matando-lhes todos os seus peixes.30 Infestou-lhes a terra de rãs, até nos aposentos reais.31 A uma palavra sua vieram nuvens de moscas, mosquitos em todo o seu território.32 Em vez de chuva lhes mandou granizo e chamas devorantes sobre a terra.33 Devastou-lhes as vinhas e figueiras, e partiu-lhes as árvores de seus campos.34 A seu mandado vieram os gafanhotos, e lagartas em quantidade enorme,35 que devoraram toda a erva de suas terras e comeram os frutos de seus campos.36 Depois matou os primogênitos do seu povo, primícias de sua virilidade.37 E Deus tirou os hebreus carregados de ouro e prata; não houve, nas tribos, nenhum enfermo.38 Alegraram-se os egípcios com sua partida, pelo temor que os hebreus lhes tinham causado.39 Para os abrigar Deus estendeu uma nuvem, e para lhes iluminar a noite uma coluna de fogo.40 A seu pedido, mandou-lhes codornizes, e os fartou com pão vindo do céu.41 Abriu o rochedo e jorrou água como um rio a correr pelo deserto,42 pois se lembrava da palavra sagrada, empenhada a seu servo Abraão.43 E fez sair, com júbilo, o seu povo, e seus eleitos com grande exultação.44 Deu-lhes a terra dos pagãos e desfrutaram das riquezas desses povos,45 sob a condição de guardarem seus mandamentos e observarem fielmente suas lei