1 Dávidé.2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.

1 De Davi. Bendito seja o Senhor, meu rochedo, que adestra minhas mãos para o combate, meus dedos para a guerra;2 meu benfeitor e meu refúgio, minha cidadela e meu libertador, meu escudo e meu asilo, que submete a mim os povos.3 Que é o homem, Senhor, para cuidardes dele, que é o filho do homem para que vos ocupeis dele?4 O homem é semelhante ao sopro da brisa, seus dias são como a sombra que passa.5 Inclinai, Senhor, os vossos céus e descei, tocai as montanhas para que se abrasem,6 fulminai o raio e dispersai-os, lançai vossas setas e afugentai-os.7 Estendei do alto a vossa mão, tirai-me do caudal, das mãos do estrangeiro,8 cuja boca só diz mentiras e cuja mão só faz juramentos falsos.9 Ó Deus, cantar-vos-ei um cântico novo, louvar-vos-ei com a harpa de dez cordas.10 Vós que aos reis dais a vitória, que livrastes Davi, vosso servo;11 salvai-me da espada da malícia, e livrai-me das mãos de estrangeiros, cuja boca só diz mentiras e cuja mão só faz juramentos falsos.12 Sejam nossos filhos como as plantas novas, que crescem na sua juventude; sejam nossas filhas como as colunas angulares esculpidas, como os pilares do templo.13 Encham-se os nossos celeiros de frutos variados e abundantes, multipliquem-se aos milhares nossos rebanhos, por miríades cresçam eles em nossos campos; sejam fecundas as nossas novilhas.14 Não haja brechas em nossos muros, nem ruptura, nem lamentações em nossas praças.15 Feliz o povo agraciado com tais bens, feliz o povo cujo Deus é o Senhor.