1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.4 Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.7 Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.12 Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.20 Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.21 Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.24 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]

1 Ao mestre de canto. Salmo de Davi. Junto de vós, Senhor, me refugio. Não seja eu confundido para sempre; por vossa justiça, livrai-me!2 Inclinai para mim vossos ouvidos, apressai-vos em me libertar. Sede para mim uma rocha de refúgio, uma fortaleza bem armada para me salvar.3 Pois só vós sois minha rocha e fortaleza: haveis de me guiar e dirigir, por amor de vosso nome.4 Vós me livrareis das ciladas que me armaram, porque sois minha defesa.5 Em vossas mãos entrego meu espírito; livrai-me, ó Senhor, Deus fiel.6 Detestais os que adoram ídolos vãos. Eu, porém, confio no Senhor.7 Exultarei e me alegrarei pela vossa compaixão, porque olhastes para minha miséria e ajudastes minha alma angustiada.8 Não me entregastes às mãos do inimigo, mas alargastes o caminho sob meus pés.9 Tende piedade de mim, Senhor, porque vivo atribulado, de tristeza definham meus olhos, minha alma e minhas entranhas.10 Realmente, minha vida se consome em amargura, e meus anos em gemidos. Minhas forças se esgotaram na aflição, mirraram-se os meus ossos.11 Tornei-me objeto de opróbrio para todos os inimigos, ludíbrio dos vizinhos e pavor dos conhecidos. Fogem de mim os que me vêem na rua.12 Fui esquecido dos corações como um morto, fiquei rejeitado como um vaso partido.13 Sim, eu ouvi o vozerio da multidão; em toda parte, o terror! Conspirando contra mim, tramam como me tirar a vida.14 Mas eu, Senhor, em vós confio. Digo: Sois vós o meu Deus.15 Meu destino está nas vossas mãos. Livrai-me do poder de meus inimigos e perseguidores.16 Mostrai semblante sereno ao vosso servo, salvai-me pela vossa misericórdia.17 Senhor, não fique eu envergonhado, porque vos invoquei: Confundidos sejam os ímpios e, mudos, lançados na região dos mortos.18 Fazei calar os lábios mentirosos que falam contra o justo com insolência, desprezo e arrogância.19 Quão grande é, Senhor, vossa bondade, que reservastes para os que vos temem e com que tratais aos que se refugiam em vós, aos olhos de todos.20 Sob a proteção de vossa face os defendeis contra as conspirações dos homens. Vós os ocultais em vossa tenda contra as línguas maldizentes.21 Bendito seja o Senhor, que usou de maravilhosa bondade, abrigando-me em cidade fortificada.22 Eu, porém, tinha dito no meu temor: Fui rejeitado de vossa presença. Mas ouvistes antes o brado de minhas súplicas, quando clamava a vós.23 Amai o Senhor todos os seus servos! Ele protege os que lhe são fiéis. Sabe, porém, retribuir, castigando com rigor aos que procedem com soberba.24 Animai-vos e sede fortes de coração todos vós, que esperais no Senhor.