1 És lement Sámson Timnátba, és meglátott egy nõt Timnátban a Filiszteusok lányai közül.

2 És mikor [haza]ment, elbeszélte [ezt] atyjának és anyjának, és monda: Egy nõt láttam Timnátban a Filiszteusok leányai között, most azért vegyétek õt nékem feleségül.

3 És monda néki az õ atyja és anyja: Hát nincsen a te atyádfiainak és az én egész népemnek leányai között nõ, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen Filiszteusok közül? És monda Sámson az õ atyjának: Õt vegyed nékem, mert [csak] õ kedves az én szemeim elõtt.

4 Az õ atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy õ alkalmatosságot keres a Filiszteusok ellen, mert abban az idõben a Filiszteusok uralkodtak Izráel felett.

5 És lement Sámson az õ atyjával és anyjával Timnátba, és mikor Timnátnak szõlõhegyéhez értek, íme [egy] oroszlánkölyök [jött] ordítva elébe.

6 És felindítá õt az Úrnak lelke, és [úgy] kettészakasztá azt, mint a hogyan kettészakasztatik a gödölye; pedig semmi sem volt kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, a mit cselekedett.

7 És mikor leérkezett, beszélt a nõvel, a ki kedves volt Sámson szemei elõtt.

8 Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy õt hazavigye, lekerült, hogy megnézze az oroszlánnak holttestét: hát íme egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében, és méz.

9 És kiszedte azt markaiba, és a mint ment-mendegélt, eszegetett belõle, és mikor hazaért atyjához és anyjához, adott abból nékik is, és azok is ettek; de nem mondta meg nékik, hogy az oroszlán holttetemébõl vette ki a mézet.

10 És azután lement az õ atyja [ahhoz] a nõhöz, és Sámson lakodalmat tartott ott, mert úgy szoktak cselekedni az ifjak.

11 Mikor pedig meglátták õt a [Filiszteusok,] harmincz társat adtak mellé, hogy legyenek õ vele.

12 És monda nékik Sámson: Hadd vessek elõtökbe egy találós mesét, ha azt megfejtitek nékem a lakodalom hét napja alatt és kitaláljátok; adok néktek harmincz inget és harmincz öltözõ ruhát;

13 De ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nékem harmincz inget és harmincz öltözõ ruhát. Azok pedig mondának néki: Add elõ találós mesédet, hadd halljuk.

14 Õ pedig monda nékik:

15 Lõn annakokáért heted napon, mondának Sámson feleségének: Vedd reá férjedet, hogy fejtse meg nékünk a találós mesét, hogy valamiképen meg ne égessünk téged és a te atyádnak házát tûzzel; [vagy] azért hívtatok [ide] minket, hogy koldussá tegyetek bennünket, vagy nem?

16 És sírt a Sámson felesége õ elõtte, és monda: Bizony te gyûlölsz engem, és nem szeretsz. Egy találós mesét vetettél az én népem fiai elé és nékem sem fejtetted meg. Õ pedig monda néki: Íme még atyámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát néked mondanám meg?

17 Az pedig hét napon át sírdogált elõtte, a meddig a lakodalom tartott. [Végre] a hetedik napon megmondá néki, mert [folyvást] zaklatta õt. Õ pedig [aztán] megfejté a találós mesét népe fiainak.

18 És mondának néki a város férfiai a hetedik napon, mielõtt még a nap lement volna: Mi édesebb, mint a méz,

19 Ekkor felindítá õt az Úrnak lelke, és elment Askelonba, és megölt közülök harmincz férfiút, és elvette ruhájukat és azoknak adta ez öltözõ ruhákat, a kik a találós mesét megoldották. És felgerjedett haragjában elment az õ atyjának házához.

20 A Sámson felesége pedig férjhez ment az õ egyik társához, a kit társaságába vett vala.

1 Sansão desceu a Tamna e, vendo ali uma mulher das filhas dos filisteus,

2 voltou, e falou ao seu pai e à sua mãe, dizendo: Vi em Tamna uma filha dos filisteus: pedi-a para mim em casamento.

3 Seu pai e sua mãe disseram-lhe: Não há porventura ninguém entre as filhas de teus irmãos, e em todo o nosso povo, para que queiras escolher uma mulher entre os filisteus, estes incircuncisos? Sansão, porém, disse ao seu pai: Toma esta para mim, porque me agrada.

4 Seus pais não sabiam que isso se fazia por disposição do Senhor, e que ele buscava uma ocasião contra os filisteus que, naquele tempo, dominavam sobre Israel.

5 Sansão desceu com seu pai e sua mãe a Tamna. Quando chegaram às vinhas de Tamna, apareceu de repente um leão, rugindo, que arremeteu contra ele.

6 O Espírito do Senhor apossou-se de Sansão, e ele despedaçou o leão como se fosse um cabrito, sem ter coisa alguma na mão; e não quis contar isso aos seus pais.

7 Depois desceu a Tamna e falou à mulher que lhe agradava.

8 Voltando, alguns dias depois, para a desposar, afastou-se do caminho para ver o cadáver do leão. Mas eis que na boca do leão estava um enxame de abelhas com mel.

9 Tomou o mel nas mãos e o ia comendo pelo caminho; e tendo alcançado os seus pais, deu-lhes do mel e eles comeram, mas não lhes disse que aquele mel provinha da boca do leão.

10 Seu pai desceu à casa da mulher, onde Sansão deu um banquete, segundo o costume dos jovens.

11 Logo que o viram chegar, deram-lhe trinta companheiros para estarem com ele.

12 Sansão disse-lhes: Vou propor-vos um enigma; se o decifrardes dentro dos sete dias das bodas e descobri-lo, dar-vos-ei trinta túnicas e trinta vestes de festa;

13 mas, se o não puderdes decifrar, sois vós que me dareis trinta túnicas e outras tantas vestes de festa. Eles responderam-lhe: Propõe o teu enigma, para que o ouçamos.

14 Ele disse-lhes: Do que come saiu o que se come; do forte saiu doçura. Durante três dias não puderam decifrar o enigma.

15 Quando chegou o quarto dia, disseram à mulher de Sansão: Persuade o teu marido que nos explique o enigma, se não queres que te queimemos com a casa de teu pai. Será talvez para nos despojar que nos convidastes?

16 A mulher de Sansão, desfazendo-se em lágrimas junto dele, disse-lhe: Tu me odeias; tu não me amas. Propuseste um enigma aos filhos do meu povo e não mo explicaste! Nem sequer aos meus próprios pais eu o expliquei, respondeu ele, e haveria de explicá-lo a ti?

17 E ela chorava assim até o sétimo dia das bodas. Ao sétimo dia, enfim, importunado por sua mulher, deu-lhe a chave do enigma, e ela por sua vez {apressou-se} a declará-lo aos seus compatriotas.

18 Estes, no sétimo dia, antes do pôr-do-sol, disseram a Sansão: Que coisa é mais doce que o mel, que coisa é mais forte que o leão? Se vós não tivésseis lavrado com a minha novilha, respondeu Sansão, não teríeis descoberto o meu enigma.

19 Apoderou-se então dele o Espírito do Senhor, e desceu a Ascalon. Matou ali trinta homens, tomou os seus despojos, e deu trinta vestes de festas aos que tinham explicado o seu enigma, e voltou enfurecido para a casa paterna.

20 Sua mulher, porém, foi dada em casamento a um jovem que tinha sido seu companheiro nas bodas.