1 És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.2 És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.3 És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.4 Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!5 Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.7 Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.8 És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.9 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?10 Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok.11 A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?13 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!15 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.16 A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.17 És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,18 És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!19 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.20 Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.21 És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.22 És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.23 És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.24 És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.26 Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.28 És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték.29 Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!31 Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.33 Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.38 És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.42 És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,43 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.44 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?45 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.46 Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.47 Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék.

1 Logo pela manhã se reuniram os sumos sacerdotes com os anciãos, os escribas e com todo o conselho. E tendo amarrado Jesus, levaram-no e entregaram-no a Pilatos.2 Este lhe perguntou: És tu o rei dos judeus? Ele lhe respondeu: Sim.3 Os sumos sacerdotes acusavam-no de muitas coisas.4 Pilatos perguntou-lhe outra vez: Nada respondes? Vê de quantos delitos te acusam!5 Mas Jesus nada mais respondeu, de modo que Pilatos ficou admirado.6 Ora, costumava ele soltar-lhes em cada festa qualquer dos presos que pedissem.7 Havia na prisão um, chamado Barrabás, que fora preso com seus cúmplices, o qual na sedição perpetrara um homicídio.8 O povo que tinha subido começou a pedir-lhe aquilo que sempre lhes costumava conceder.9 Pilatos respondeu-lhes: Quereis que vos solte o rei dos judeus?10 {Porque sabia que os sumos sacerdotes o haviam entregue por inveja.}11 Mas os pontífices instigaram o povo para que pedissem de preferência que lhes soltasse Barrabás.12 Pilatos falou-lhes outra vez: E que quereis que eu faça daquele a quem chamais o rei dos judeus?13 Eles tornaram a gritar: Crucifica-o!14 Pilatos replicou: Mas que mal fez ele? Eles clamavam mais ainda: Crucifica-o!15 Querendo Pilatos satisfazer o povo, soltou-lhes Barrabás e entregou Jesus, depois de açoitado, para que fosse crucificado.16 Os soldados conduziram-no ao interior do pátio, isto é, ao pretório, onde convocaram toda a coorte.17 Vestiram Jesus de púrpura, teceram uma coroa de espinhos e a colocaram na sua cabeça.18 E começaram a saudá-lo: Salve, rei dos judeus!19 Davam-lhe na cabeça com uma vara, cuspiam nele e punham-se de joelhos como para homenageá-lo.20 Depois de terem escarnecido dele, tiraram-lhe a púrpura, deram-lhe de novo as vestes e conduziram-no fora para o crucificar.21 Passava por ali certo homem de Cirene, chamado Simão, que vinha do campo, pai de Alexandre e de Rufo, e obrigaram-no a que lhe levasse a cruz.22 Conduziram Jesus ao lugar chamado Gólgota, que quer dizer lugar do crânio.23 Deram-lhe de beber vinho misturado com mirra, mas ele não o aceitou.24 Depois de o terem crucificado, repartiram as suas vestes, tirando a sorte sobre elas, para ver o que tocaria a cada um.25 Era a hora terceira quando o crucificaram.26 A inscrição que motivava a sua condenação dizia: O rei dos judeus.27 Crucificaram com ele dois bandidos: um à sua direita e outro à esquerda.28 {Cumpriu-se assim a passagem da Escritura que diz: Ele foi contado entre os malfeitores {Is 53,12}.}29 Os que iam passando injuriavam-no e abanavam a cabeça, dizendo: Olá! Tu que destróis o templo e o reedificas em três dias,30 salva-te a ti mesmo! Desce da cruz!31 Desta maneira, escarneciam dele também os sumos sacerdotes e os escribas, dizendo uns para os outros: Salvou a outros e a si mesmo não pode salvar!32 Que o Cristo, rei de Israel, desça agora da cruz, para que vejamos e creiamos! Também os que haviam sido crucificados com ele o insultavam.33 Desde a hora sexta até a hora nona, houve trevas por toda a terra.34 E à hora nona Jesus bradou em alta voz: Elói, Elói, lammá sabactáni?, que quer dizer: Meu Deus, meu Deus, por que me abandonaste?35 Ouvindo isto, alguns dos circunstantes diziam: Ele chama por Elias!36 Um deles correu e ensopou uma esponja em vinagre e, pondo-a na ponta de uma vara, deu-lho para beber, dizendo: Deixai, vejamos se Elias vem tirá-lo.37 Jesus deu um grande brado e expirou.38 O véu do templo rasgou-se então de alto a baixo em duas partes.39 O centurião que estava diante de Jesus, ao ver que ele tinha expirado assim, disse: Este homem era realmente o Filho de Deus.40 Achavam-se ali também umas mulheres, observando de longe, entre as quais Maria Madalena, Maria, mãe de Tiago, o Menor, e de José, e Salomé,41 que o tinham seguido e o haviam assistido, quando ele estava na Galiléia; e muitas outras que haviam subido juntamente com ele a Jerusalém.42 Quando já era tarde - era a Preparação, isto é‚ é a véspera do sábado -,43 veio José de Arimatéia, ilustre membro do conselho, que também esperava o Reino de Deus; ele foi resoluto à presença de Pilatos e pediu o corpo de Jesus.44 Pilatos admirou-se de que ele tivesse morrido tão depressa. E, chamando o centurião, perguntou se já havia muito tempo que Jesus tinha morrido.45 Obtida a resposta afirmativa do centurião, mandou dar-lhe o corpo.46 Depois de ter comprado um pano de linho, José tirou-o da cruz, envolveu-o no pano e depositou-o num sepulcro escavado na rocha, rolando uma pedra para fechar a entrada.47 Maria Madalena e Maria, mãe de José, observavam onde o depositavam.