1 Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék õt.2 És korán reggel, a hétnek elsõ napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.3 És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?4 És odatekintvén, láták, hogy a kõ el van hengerítve; mert felette nagy vala.5 És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felõl, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.6 Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová õt helyezék.7 De menjetek el, mondjátok meg az õ tanítványainak és Péternek, hogy elõttetek megyen Galileába; ott meglátjátok õt, a mint megmondotta néktek.8 És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el õket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.9 Mikor pedig reggel, a hétnek elsõ napján föltámadott vala, megjelenék elõször Mária Magdalénának, a kibõl hét ördögöt ûzött vala ki.10 Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának [és] keseregnek és sírnak vala.11 Azok pedig mikor hallották, hogy él és õ látta vala, nem hivék.12 Ezután pedig közülök kettõnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezõre mennek vala.13 Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.14 Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az õ hitetlenségöket és keményszívûségöket, hogy azoknak, a kik õt feltámadva látták vala, nem hivének,15 És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.16 A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.17 Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólnak.18 Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.19 Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.20 Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerõsítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!

1 Passado o sábado, Maria Madalena, Maria, mãe de Tiago, e Salomé compraram aromas para ungir Jesus.2 E no primeiro dia da semana, foram muito cedo ao sepulcro, mal o sol havia despontado.3 E diziam entre si: Quem nos há de remover a pedra da entrada do sepulcro?4 Levantando os olhos, elas viram removida a pedra, que era muito grande.5 Entrando no sepulcro, viram, sentado do lado direito, um jovem, vestido de roupas brancas, e assustaram-se.6 Ele lhes falou: Não tenhais medo. Buscais Jesus de Nazaré, que foi crucificado. Ele ressuscitou, já não está aqui. Eis o lugar onde o depositaram.7 Mas ide, dizei a seus discípulos e a Pedro que ele vos precede na Galiléia. Lá o vereis como vos disse.8 Elas saíram do sepulcro e fugiram trêmulas e amedrontadas. E a ninguém disseram coisa alguma por causa do medo.9 Tendo Jesus ressuscitado de manhã, no primeiro dia da semana apareceu primeiramente a Maria de Magdala, de quem tinha expulsado sete demônios.10 Foi ela noticiá-lo aos que estiveram com ele, os quais estavam aflitos e chorosos.11 Quando souberam que Jesus vivia e que ela o tinha visto, não quiseram acreditar.12 Mais tarde, ele apareceu sob outra forma a dois entre eles que iam para o campo.13 Eles foram anunciá-lo aos demais. Mas estes tampouco acreditaram.14 Por fim apareceu aos Onze, quando estavam sentados à mesa, e censurou-lhes a incredulidade e dureza de coração, por não acreditarem nos que o tinham visto ressuscitado.15 E disse-lhes: Ide por todo o mundo e pregai o Evangelho a toda criatura.16 Quem crer e for batizado será salvo, mas quem não crer será condenado.17 Estes milagres acompanharão os que crerem: expulsarão os demônios em meu nome, falarão novas línguas,18 manusearão serpentes e, se beberem algum veneno mortal, não lhes fará mal; imporão as mãos aos enfermos e eles ficarão curados.19 Depois que o Senhor Jesus lhes falou, foi levado ao céu e está sentado à direita de Deus.20 Os discípulos partiram e pregaram por toda parte. O Senhor cooperava com eles e confirmava a sua palavra com os milagres que a acompanhavam.