1 Zsoltár, ének szombat napra.

2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.

4 Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.

6 Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!

7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;

9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!

11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.

13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

14 Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek; [ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne! ]