1 Geras vardas yra geriau negu brangus tepalas ir mirties diena negu gimimo diena.
2 Geriau eiti į gedulo negu į puotos namus, nes tai visų žmonių galas ir gyvieji susimąsto.
3 Geriau yra liūdėti negu juoktis, nes liūdnas veidas daro širdį geresnę.
4 Išmintingųjų širdis yra gedulo namuose, o kvailiųlinksmybės namuose.
5 Geriau yra išgirsti išmintingo barimą negu klausytis kvailųjų giedojimo.
6 Kvailio juokas yra kaip deginamų erškėčių spragsėjimas po puodu. Ir tai yra tuštybė.
7 Priespauda ir išmintingą padaro beprotį, o kyšiai sugadina širdį.
8 Pabaiga geriau negu pradžia; kantrumas geriau negu išdidumas.
9 Nebūk greitas pykti, nes pyktis yra kvailio antyje.
10 Nesakyk: "Kodėl seniau buvo geriau negu dabar?" Tai neišmintingas klausimas.
11 Gerai yra išmintis su paveldėjimu, ypač tiems, kurie mato saulę.
12 Išmintis yra tokia pat apsauga kaip pinigai, bet pažinimo pranašumas tas, kad išmintis suteikia gyvenimą tam, kuris ją turi.
13 Pažvelk į Dievo darbus! Kas galėtų ištiesinti tai, ką Jis padarė kreivą?
14 Gerą dieną džiaukis, o nelaimės dieną susimąstyk: Dievas padarė vieną ir kitą, kad žmogus nežinotų, kas jo laukia.
15 Per savo beprasmes dienas mačiau, kaip teisusis žūva savo teisume, o nedorėlis ilgai gyvena, darydamas pikta.
16 Nebūk per daug teisus nė per daug išmintingas; nepakenk pats sau.
17 Nebūk per daug nedoras nė kvailas, kad nemirtum prieš laiką.
18 Gera laikytis vieno ir nepaleisti kito, nes bijantis Dievo išvengs viso to.
19 Išmintingas yra stipresnis už dešimt galiūnų.
20 Nėra žemėje teisaus žmogaus, kuris visad gera darytų ir niekad nenusidėtų.
21 Nekreipk dėmesio į visas kalbas, kad neišgirstum savo tarno tave keikiant.
22 Nes tavo širdis žino, kad ir tu dažnai keiki kitus.
23 Aš viską išmintingai tyrinėjau ir galvojau, kad būsiu išmintingesnis, bet tai buvo toli nuo manęs.
24 Visa tai yra toli ir labai giliai. Kas visa tai ištirs?
25 Aš nusprendžiau savo širdyje pažinti, ištirti ir surasti išmintį bei priežastis, suprasti kvailumo, beprotystės ir neišmanymo pragaištingumą.
26 Aš supratau, kad kartesnė už mirtį yra moteris, kurios širdyje yra spąstai ir tinklai, o rankose virvės. Kas patinka Dievui, tas pabėgs nuo jos, bet nusidėjėlį ji sugauna.
27 Tai aš supratau,sako pamokslininkas,lygindamas vieną dalyką su kitu, kol radau atsakymą.
28 Ko mano siela ieškojo, bet aš neradau? Suradau vieną vyrą iš tūkstančio, bet moters tarp visų neradau nė vienos.
29 Štai ką aš supratau: Dievas sukūrė visus žmones teisius, bet jie patys daug dalykų prasimano.
1 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál.
2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.
3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4 A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.
6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!
7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.
8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.
9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.
10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés.
11 Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az [embereknek], a kik a napot látják.
12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.
13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett?
14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik.
15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki [az õ életének napjait] meghosszabbítja az õ gonoszságában.
16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?
17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt?
18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul!
19 A bölcseség megerõsíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.
20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.
21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.
22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.
23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tõlem a [bölcseség] távol vala.
24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?
25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.
26 És találtam [egy dolgot,] mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tõr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attól; a bûnös pedig megfogattatik attól.
27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,
28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.
29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.