1 Puis la parole de l'Eternel me fut [adressée], en disant :

2 Et toi, fils d'homme, [écoute] : ainsi a dit le Seigneur l'Eternel à la terre d'Israël : la fin, la fin [vient] sur les quatre coins de la terre.

3 Maintenant la fin vient sur toi, et j'enverrai sur toi ma colère, et je te jugerai selon ta voie, et je mettrai sur toi toutes tes abominations.

4 Et mon œil ne t'épargnera point, et je n'aurai point de compassion; mais je mettrai ta voie sur toi, et tes abominations seront au milieu de toi; et vous saurez que je suis l'Eternel.

5 Ainsi a dit le Seigneur l'Eternel : voici un mal, un seul mal qui vient.

6 La fin vient, la fin vient, elle se réveille contre toi; voici, [le mal] vient.

7 Le matin vient sur toi qui demeures au pays; le temps vient, le jour est près de toi; il ne sera que frayeur, et non point une invitation des montagnes à s'entre-réjouir.

8 Maintenant je répandrai bientôt ma fureur sur toi, et je consommerai ma colère sur toi, et je te jugerai selon ta voie, je mettrai sur toi toutes tes abominations.

9 Mon œil ne t'épargnera point, et je n'aurai point de compassion, je te punirai selon ta voie, et tes abominations seront au milieu de toi; et vous saurez que je suis l'Eternel qui frappe.

10 Voici le jour, voici il vient, le matin paraît, la verge a fleuri, la fierté a jeté des boutons.

11 La violence est crûe en verge de méchanceté; il ne restera rien d'eux, ni de leur multitude, ni de leur tumulte, et on ne les lamentera point.

12 Le temps vient, le jour est tout proche : que celui donc qui achète ne se réjouisse point, et que celui qui vend n'en mène point de deuil; car il y a une ardeur de colère sur toute la multitude de son [pays].

13 Car celui qui vend ne retournera point à ce qu'il aura vendu, quand ils seraient encore en vie; parce que la vision touchant toute la multitude de son [pays] ne sera point révoquée, et chacun [portera] la peine de son iniquité, tant qu'il vivra; ils ne reprendront jamais courage.

14 Ils ont sonné la trompette, et ils ont tout préparé, mais il n'y a personne qui aille au combat, parce que l'ardeur de ma colère est sur toute la multitude de son [pays].

15 L'épée est au dehors, et la mortalité et la famine sont au dedans; celui qui sera aux champs, mourra par l'épée; et celui qui sera dans la ville, la famine et la mortalité le dévoreront.

16 Et les réchappés d'entre eux s'enfuiront, et seront par les montagnes comme les pigeons des vallées, tous gémissants, chacun dans son iniquité.

17 Toutes les mains deviendront lâches, et tous les genoux se fondront en eau.

18 Ils se ceindront de sacs, et le tremblement les couvrira, la confusion sera sur tous leurs visages, et leurs têtes deviendront chauves.

19 Ils jetteront leur argent par les rues, et leur or s'en ira au loin; leur argent ni leur or ne les pourront pas délivrer au jour de la grande colère de l'Eternel; ils ne rassasieront point leurs âmes, et ne rempliront point leurs entrailles, parce que leur iniquité aura été leur ruine.

20 II avait mis [entre eux] la noblesse de son magnifique ornement; mais ils y ont placé des images de leurs abominations, et de leurs infamies, c'est pourquoi je la leur ai exposée à être chassée au loin.

21 Et je l'ai livrée en pillage dans la main des étrangers, et en proie aux méchants de la terre, qui la profaneront.

22 Je détournerai aussi ma face d'eux, et on violera mon lieu secret, et les saccageurs y entreront, et le profaneront.

23 Fais une chaîne; car le pays est plein de crimes de meurtre, et la ville est pleine de violence.

24 C'est pourquoi je ferai venir les plus méchants des nations, qui possèderont leurs maisons, et je ferai cesser l'orgueil des puissants, et leurs saints lieux seront profanés.

25 La destruction vient, et ils chercheront la paix, mais il n'y en aura point.

26 Malheur viendra sur malheur, et il y aura rumeur sur rumeur; ils demanderont la vision aux Prophètes; la Loi périra chez le Sacrificateur, et le conseil chez les anciens.

27 Le Roi mènera deuil, les principaux se vêtiront de désolation, et les mains du peuple du pays tomberont de frayeur; je les traiterai selon leur voie, et je les jugerai selon qu'ils l'auront mérité; et ils sauront que je suis l'Eternel.

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izráel földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára!

3 Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat.

4 És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád, és útálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

5 Így szól az Úr Isten: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött.

6 Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött!

7 Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idõ, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken.

8 Most rövid idõn kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat.

9 És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver.

10 Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vesszõ, kivirult a kevélység.

11 Az erõszakosság a gonoszság veszszejévé nõtt fel, nincs semmi meg belõlök, sem sokaságukból, sem tömegökbõl, s nincs egy jaj is miattok!

12 Eljött az idõ, elközelgett a nap; a vevõ ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag [jön] minden sokaságára.

13 Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élõk közt [maradna] is, mert a jövendölés az õ egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életû.

14 Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, a ki harczra menjen, mert haragom minden õ sokasága ellen.

15 A fegyver kivül, a döghalál és éhség belül; a ki a mezõn van, fegyver miatt hal meg, és a ki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg.

16 És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt.

17 Minden kéz elerõtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz.

18 Felövezkednek zsákkal, és befedi õket rettegés, és minden orczán szégyen, és mindnyájok fején kopaszság.

19 Ezüstjöket az utczákra vetik, és aranyuk szenny lesz [elõttök;] ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja õket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre.

20 És a belõle készült drága ékességeket kevélykedésre használják, és útálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem elõttök azt szenynyé;

21 És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg.

22 És elfordítom tõlük arczomat, hadd fertéztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertéztessék.

23 Készítsd a lánczot; mert a föld tele van véres ítélettel, és a város tele van erõszakossággal.

24 És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.

25 Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs.

26 Egy romlás a másikra jõ, és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél.

27 A király szomorkodik, a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg õket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.