1 On dit : si quelqu'un délaisse sa femme, et qu'elle se séparant de lui se joigne à un autre mari, [le premier mari] retournera-t-il encore vers elle? Le pays même n'en serait-il pas entièrement souillé? Or toi, tu t'es prostituée à plusieurs amoureux, toutefois retourne-toi vers moi, dit l'Eternel.

2 Lève tes yeux vers les lieux élevés, et regarde quel est le lieu où tu ne te sois point abandonnée; tu te tenais par les chemins, comme un Arabe au désert; et tu as souillé le pays par tes débauches, et par ta malice.

3 C'est pourquoi les pluies ont été retenues, et il n'y a point eu de pluie de la dernière saison, et tu as un front de femme débauchée; tu n'as point voulu avoir de honte.

4 Ne crieras-tu point désormais vers moi : mon Père, tu es le conducteur de ma jeunesse?

5 Tiendra-t-il [sa colère] à toujours, et me la gardera-t-il à jamais? Voici, tu as [ainsi] parlé, et tu as fait ces maux-là, autant que tu as pu.

6 Aussi l'Eternel me dit aux jours du Roi Josias : n'as-tu point vu ce qu'Israël la revêche a fait? elle s'en est allée sur toute haute montagne, et sous tout arbre vert, et elle s'y est prostituée.

7 Et quand elle a eu fait toutes ces choses, j'ai dit : retourne-toi vers moi; mais elle n'est point retournée; ce que sa sœur Juda la perfide a vu;

8 Et j'ai vu que pour toutes les occasions par lesquelles Israël la revêche avait commis adultère, je l'ai renvoyée, et lui ai donné ses lettres de divorce ; toutefois Juda sa sœur l'infidèle n'a point eu de crainte, mais s'en est allée, et elle aussi s'est prostituée.

9 Et il est arrivé que par la facilité qu'elle a à s'abandonner elle a souillé le pays, et a commis adultère avec la pierre et le bois.

10 Et néanmoins pour tout ceci, Juda sa sœur la perfide n'est point retournée à moi de tout son cœur, mais avec mensonge, dit l'Eternel.

11 L'Eternel donc m'a dit : Israël la revêche s'est montrée plus juste que Juda la perfide.

12 Va donc, et crie ces paroles-ci vers l'Aquilon; et dis : retourne-toi, Israël la revêche, dit l'Eternel; je ne ferai point tomber ma colère sur vous; car je suis miséricordieux, dit l'Eternel, et je ne vous la garderai point à toujours.

13 Mais reconnais ton iniquité; car tu as péché contre l'Eternel ton Dieu, et tu t'es prostituée aux étrangers sous tout arbre vert, et n'as point écouté ma voix, dit l'Eternel.

14 Enfants revêches, convertissez-vous, dit l'Eternel; car j'ai droit de mari sur vous; et je vous prendrai l'un d'une ville, et deux d'une lignée, et je vous ferai entrer en Sion.

15 Et je vous donnerai des pasteurs selon mon cœur, qui vous paîtront de science et d'intelligence.

16 Et il arrivera que quand vous serez multipliés et accrus sur la terre, en ces jours-là, dit l'Eternel, on ne dira plus : L'Arche de l'alliance de l'Eternel; elle ne leur montera plus au cœur, ils n'en feront point mention, ils ne la visiteront plus, et cela ne se fera plus.

17 En ce temps-là on appellera Jérusalem, le Trône de l'Eternel, et toutes les nations s'assembleront vers elle, au Nom de l'Eternel, à Jérusalem, et elles ne marcheront plus après la dureté de leur cœur mauvais.

18 En ces jours-là la maison de Juda marchera avec la maison d'Israël, et ils viendront ensemble du pays d'Aquilon au pays que j'ai donné en héritage à vos pères.

19 Car j'ai dit : comment te mettrai-je entre [mes] fils, et te donnerai-je la terre désirable, l'héritage de la noblesse des armées des nations? et j'ai dit : tu me crieras, mon Père, et tu ne te détourneras point de moi.

20 Certainement comme une femme pèche contre son ami, ainsi avez-vous péché contre moi, maison d'Israël, dit l'Eternel.

21 Une voix a été ouïe sur les lieux élevés, des pleurs de supplications des enfants d'Israël, parce qu'ils ont perverti leur voie, et qu'ils ont mis en oubli l'Eternel, leur Dieu.

22 Enfants rebelles, convertissez-vous, je remédierai à vos rébellions. Voici, nous venons vers toi; car tu [es] l'Eternel notre Dieu.

23 Certainement [on s'attend] en vain aux collines, [et] à la multitude des montagnes; mais c'est en l'Eternel notre Dieu qu'est la délivrance d'Israël.

24 Car la honte a consumé dès notre jeunesse le travail de nos pères, leurs brebis et leurs bœufs, leurs fils et leurs filles.

25 Nous serons gisants dans notre honte, et notre ignominie nous couvrira, parce que nous avons péché contre l'Eternel notre Dieu, nous et nos pères, dès notre jeunesse, et jusqu’à aujourd'hui; et nous n'avons point obéi à la voix de l'Eternel notre Dieu.

1 Nos hát! Ha elbocsátja valaki az õ feleségét, és ez eltávozik tõle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még [a férfi] õ hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertõztetve? Te pedig sok szeretõvel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr.

2 Emeld fel szemeidet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplõsítettek meg téged? Az útakon vártál reájok, mint az arab a pusztában, és megfertõztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságoddal.

3 Noha megvonattak a korai záporok, és késõi esõ sem volt: mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál.

4 Nemde mostantól így kiáltasz nékem: Atyám! Ifjúságomnak te vagy vezére.

5 Mindörökké haragszik-é, mindvégig bosszankodik-é? Ímé, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, a mint tõled telik.

6 És monda az Úr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment õ minden magas hegyre és minden zöldelõ fa alá, és ott paráználkodott.

7 És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az õ hitszegõ húga, a Júda.

8 És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegõ Júda, az õ húga, hanem elment, és õ is paráználkodott.

9 És lõn, hogy az õ paráznaságának hírével megfertõztette a földet; mert kõvel és fával paráználkodott.

10 És mindez után sem tért vissza hozzám az õ hitszegõ húga, a Júda, az õ szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr.

11 És monda nékem az Úr: Igazabb lelkû az elpártolt Izráel, mint a hitszegõ Júda.

12 Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja az Úr, [és] nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr, nem haragszom mindörökké.

13 Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hûtelenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál útaidon az idegenekhez mindenféle zöldelõ fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az Úr.

14 Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem néktek, és magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettõt egy nemzetségbõl, és beviszlek titeket Sionba.

15 És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománynyal és értelemmel.

16 És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra.

17 Abban az idõben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyiszékének, és minden nemzet oda gyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívöknek makacsságát.

18 Azokban a napokban a Júda háza Izráel házával fog járni, és együtt mennek be az északi földrõl abba a földbe, a melyet örökségül adtam a ti atyáitoknak.

19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kivánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tõlem!

20 Mindamellett a mint hitszegõvé lesz az asszony az õ társa iránt: úgy lettetek hitszegõkké irántam, Izráel háza, azt mondja az Úr.

21 Szó hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklõ sírása, mert elfordították útjokat, elfelejtkeztek az Úrról, az õ Istenökrõl.

22 Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, [és] meggyógyítom a ti elpártolástokat! Ímé, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!

23 Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekrõl való zajongás; bizony az Úrban, a mi Istenünkben van Izráel megmaradása!

24 És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat!

25 Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.