1 Les Proverbes de Salomon, fils de David, et Roi d'Israël.
2 Pour connaître la sagesse et l'instruction, pour entendre les discours d'intelligence;
3 Pour recevoir une leçon de bon sens, de justice, de jugement et d'équité.
4 Pour donner du discernement aux simples, et de la connaissance et de l'adresse aux jeunes gens.
5 Le sage écoutera, et deviendra mieux appris, et l'homme intelligent acquerra de la prudence;
6 Afin d'entendre les discours sentencieux, et ce qui est élégamment dit; les paroles des sages, et leurs énigmes.
7 La crainte de l'Eternel est la principale science; [mais] les fous méprisent la sagesse et l'instruction.
8 Mon fils, écoute l'instruction de ton père, et n'abandonne point l'enseignement de ta mère.
9 Car ce seront des grâces enfilées ensemble autour de ta tête, et des colliers autour de ton cou.
10 Mon fils, si les pécheurs te veulent attirer, ne t'y accorde point.
11 S'ils disent : Viens avec nous, dressons des embûches pour tuer; épions secrètement l'innocent, quoiqu'il ne nous en ait point donné de sujet;
12 Engloutissons-les tout vifs, comme le sépulcre; et tout entiers, comme ceux qui descendent en la fosse;
13 Nous trouverons toute sorte de biens précieux, nous remplirons nos maisons de butin;
14 Tu y auras ton lot parmi nous, il n'y aura qu'une bourse pour nous tous.
15 Mon fils, ne te mets point en chemin avec eux; retire ton pied de leur sentier.
16 Parce que leurs pieds courent au mal, et se hâtent pour répandre le sang.
17 Car [comme] c'est sans sujet que le rets est étendu devant les yeux de tout ce qui a des ailes;
18 Ainsi ceux-ci dressent des embûches contre le sang de ceux-là, et épient secrètement leurs vies.
19 Tel est le train de tout homme convoiteux de gain [déshonnête], lequel enlèvera la vie de ceux qui y sont adonnés.
20 La souveraine Sapience crie hautement au dehors, elle fait retentir sa voix dans les rues.
21 Elle crie dans les carrefours, là où on fait le plus de bruit, aux entrées des portes, elle prononce ses paroles par la ville :
22 Sots, [dit-elle], jusques à quand aimerez-vous la sottise? Et jusqu'à quand les moqueurs prendront-ils plaisir à la moquerie, et les fous auront-ils en haine la science?
23 Etant repris par moi, convertissez-vous; voici, je vous donnerai de mon Esprit en abondance, et je vous ferai connaître mes paroles.
24 Parce que j'ai crié, et que vous avez refusé [d'ouïr]; parce que j'ai étendu ma main, et qu'il n'y a eu personne qui y prit garde;
25 Et parce que vous avez rejeté tout mon conseil, et que vous n'avez point agréé que je vous reprisse;
26 Aussi je me rirai de votre calamité, je me moquerai quand votre effroi surviendra.
27 Quand votre effroi surviendra comme une ruine, et que votre calamité viendra comme un tourbillon; quand la détresse et l'angoisse viendront sur vous;
28 Alors on criera vers moi, mais je ne répondrai point; on me cherchera de grand matin, mais on ne me trouvera point.
29 Parce qu'ils auront haï la science, et qu'ils n'auront point choisi la crainte de l'Eternel.
30 Ils n'ont point aimé mon conseil; ils ont dédaigné toutes mes répréhensions.
31 Qu'ils mangent donc le fruit de leur voie, et qu'ils se rassasient de leurs conseils.
32 Car l'aise des sots les tue, et la prospérité des fous les perd.
33 Mais celui qui m'écoutera, habitera en sûreté, et sera à son aise sans être effrayé d'aucun mal.
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.
21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.
27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.
32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.